A magyar néprajztudomány egyik nagy klasszikusa, a 19. század derekán élt és dolgozó Kálmány Lajos jelen munkáját a Magyar Tudományos Akadémián olvasta föl 1885-ben. A jelentős népköltési gyűjtőként és úttörő folklorisztikai kutatóként tisztelt paptudós sokat publikált a magyar ősemlékezet tárgyköréből. Így ebből a szempontból igen fontos a Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya című dolgozata, amelynek szövege - a korabeli helyesírási szabályokat megtartva - most hasonmás formában lát napvilágot, a Szent Korona Országáért Alapítvány által működtetett ArchiRegnum jóvoltából fekete-fehér és színes képekkel és feliratokkal feldúsítva. Tény, hogy hazai Boldogasszony kultuszunk keresztény hitünk alapja - vallási örökségként sajátos módon nevezzük el a Szűzanyához fűződő ünnepeinket is. Ugyanis sehol a világon nem tudnak Sarlós Boldogasszony (visitatio Beatae Mariae Virginis), vagy Nagyboldogasszony (assumptio) ünnepéről, sőt Gyümölcsoltó Boldogasszonyról (annuntiatio) és Gyertyaszentelő Boldogasszonyról (puruficatio) sem hallottak. A szerző által összegyűjtött hagyományokban a kegyelmi szeretet mutatkozik meg, amelyben a Boldogasszony ágya, teje, köténye, papucsa, pohara stb. mind olyan misztériumról árulkodik, amely ősvallásunk Krisztushoz fűződő szeretetét tükrözi. Az előszó írója, egyben a kiadó elnöke, Varga Tibor szerint kereszténységünk eredetét egy zalai pásztorköszöntő mutatja a legszebben: "Gyökér adja fáját, fája adja ágát, ága adja bimbaját, bimbó adja virágát, virág adja almáját, köszöntsük a Boldogságos Szűz Máriát!" "www.kello.hu © minden jog fenntartva"