Horváth Gita neve azok számára lehet ismerős, akik a hatvanas-hetvenes években figyelemmel kísérték a hazai irodalmi életet. A szerző ugyanis Kertész Ákos Makrájának múzsájaként (róla mintázta a szerző a regénybeli Vali alakját), majd később az író feleségeként nem volt ismeretlen az irodalmi berkekben jártas olvasók körében. Tehetséges íróként indult, számos gyermekeknek és felnőtteknek szóló könyve (pl.: Pöpöpapa és a kutyákok, Budapest, Magvető, 1970; Pulimese, Budapest, Magvető, 1969; Azértse, Budapest, Magvető, 1973) jelent meg akkortájt. Ez utóbbi pillanatok alatt elfogyott a könyvesboltokból, és újfajta stílusa, lázadó hangvétele okán a korabeli kamaszok "kiskátéja" lett. Ám ezzel a véleménnyel nem egyezett a hatalmi kritika megítélése, 1974-ben Aczél György a "tűr, támogat, tilt" hármasából a szerzőre a tiltás bélyegét nyomta, ez a stigma pedig a kádári kultúrpolitika éveiben végleg elhallgattatta a szerzőt. Ennek a hallgatásnak vetett véget mostani kötetével, amely akár az Azértse folytatásának is tekinthető. Az írói szilencium negyvenedik évfordulójára megjelent könyvében őszintén és kendőzeltenül vall az elmúlt negyven esztendő alatt megélt mellőzöttségről a rádióból, majd a televízióból való rafinált eltávolításáról, mindazokról az eseményekről, amelyek lélekben igencsak megviselték, ám sohasem törték meg őt. Őszintén ír a köztársasági elnökhöz, Göncz árpádhoz fűződő intim viszonyáról (A király kurvája), Kertész Ákoshoz kötődő kapcsolatáról és számos más közérdeklődésre is számot tartó eseményről. Az önéletrajzi elemekben bővelkedő kötet bizonyos szempontból kordokumentumként is olvasható: egy írói ambíciókkal megáldott, méltatlanul mellőzött asszony életének krónikája, amelyet fekete fehér fotók kísérnek. Az irodalmi és politikai élet összefonódásait is megjelenítő kötetet vélhetően keresni fogják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"