Az osztrák csillagász és tudományos-ismeretterjesztő író, Florian Freistetter remek tudomány- és művelődéstörténeti kötetet nyújt át az olvasóknak. Műve vezérszálát száz "csillagismertető" adja: a szerző olyan asztronómiai objektumokról ír, amelyeket szabad szemmel vagy egy kisebb-nagyobb távcső segítségével bárki láthat bizonyos évszakokban, időpontokban az éjszakai égbolton. Az objektumok konkrét csillagászati leírásából bontja ki kultúrtörténetbe, mitológiákba, néprajzba, tudománytörténetbe hajló mondandóját, mintha csak kötetlen beszélgetést folytatna az olvasóval. A Sas csillagképben található Altairról eszébe jut annak japán neve, és a hozzá kapcsolódó távol-keleti legenda. A KIC 4150611 jelű csillag apropóján elmagyarázza a szizigium fogalmát. Az Esthajnalcsillag kapcsán (mely ugye valójában a Vénusz bolygó) elmeséli Lucifer, a "fényhozó" bukásának mítoszát. Az 51 Pegasi apropóján a Földön kívüli élet lehetőségéről, a Szíriusz B-t vizsgálva pedig a Nap jövőjéről mereng. A 72 Tauri-t összeköti az einsteini relativitáselmélettel, a Proxima Centauriról pedig elárulja, hogy ez a hozzánk legközelebb álló csillag (a Napot nem számítva, természetesen). Ilyen és ehhez hasonló lebilincselő írásokban mélyedhet el a műfajra fogékony olvasó, akinek bár lehet hiányérzete illusztrációk híján, de a tartalmi minőség e hiátusért bőven kárpótolhatja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"