Beke Zsolt tanulmányai, esszéi, kritikái az ezredforduló előtti és utáni évtized szlovákiai magyar kultúrájáról, annak teljesítményéről, állapotáról, működési feltételeiről és intézményeiről adnak mozaikos képet. A kötet bevezetőjében (Lélek test, test lélek nélkül) arról ír, hogy Szlovákia megalakulása, 1993 óta miképp alakult a kisebbségi kultúra ügye a mindenkori szlovák belpolitika függvényében, milyen intézményhálózat működteti – jól, rosszul – a magyarok kulturális életét. Az írások első fejezete (Csoportkép takarásban) voltaképp kritikai írások foglalata, amelyben az elmúlt évtized olyan kiadványairól, könyveiről szól, amelyek mint lakmuszpapír jelzik a nemzetiségi kultúra állapotát, minőségét. Mérlegre teszi a 2006. évben kiadott felvidéki magyar verses köteteket, megállapítván, hogy a lírikusok – mindenekelőtt Csehy Zoltán, Vida Gergely, Tőzsér Árpád, Juhász R. József, Kulcsár Ferenc, Varga Imre – szinte elkényeztették a versolvasókat (Minőség és dilettantizmus). A második írásban (Csoportkép takarásban) a felvidéki magyar irodalomtörténet-írás 2009. évi produkcióját teszi mérlegre, kiemelve Bárczi Zsófia, Duba Gyula, Keserű József, Koncsol László, Németh Zoltán és Vida Gergely ebben az esztendőben megjelent tanulmány- vagy esszéköteteit. Elemzi a kortárs felvidéki magyar irodalomról időmetszetben képet adó Szlovákiai magyar szép irodalom 2009 (200913377) című antológiát (Megint szép?), ismerteti Tőzsér Árpád Fél nóta (201212338) című verses kötetét, amelyről megállapítja, hogy tanulságos és szép példája az emberi logika kauzalitása és az istenhit transzcendenciája egymásmellettiségének. A 2000-es évek egyéni kulturális teljesítményének szúrópróbaszerű vizsgálata után a kötet második részébe (Szlov.magy.kult.) a kisebbségi kultúra intézményeit minősítő írásait gyűjtötte össze. A fejezetnek címet adó írás a kisebbségi kultúra önképét meghatározó gyakorlati és elméleti tényezőket veszi számba, abból a tételből kiindulva, hogy csak az erős és produktív kultúrák engedik szóhoz jutni az övétől eltérő kultúrát. Betekintést ad a kisebbségi kultúra önképe alakulásának történetébe, mondván a strukturalizmus meghaladásának korszakáig a kultúrát statikus állapotában írta le a tudomány, azóta inkább folyamatként jellemzi. Sorra veszi a mai kisebbségi kultúra helyzetét meghatározó intézményeket és tényezőket: a kisebbség politikai pártjait (Most – Híd, Magyar Koalíció Pártja), intézményrendszerét (Csemadok, színházak, egyesületek) és a kisebbségi kultúra támogatási rendszerét. Bírálja a magyarországi Szülőföld Alap működését (Kié a szülőföld?), a Csemadok ezredforduló utáni tevékenységét (Demokratizmus vs. totalizmus – Csemadok) és a Szlovákiai Magyar Kerekasztal munkáját (Az MKP megeszi az SzMK-t reggelire). A szerző kizárólag liberális nézőpontból értékeli az elmúlt két és fél évtized szlovákiai magyar kulturális életét, lényegében mindent elmarasztal, ami politikai értelemben jobboldali, esztétikai-művészi értelemben realista vagy hagyománykövető, ideológiai tekintetben konzervatív. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"