Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
A macedón költő egyik legjelentősebb kötete Az erdő, amelynek szabadversei kirajzolják alkotójuk lírikusi karakterét. E karakter legszembetűnőbb jegye maga a szenvedés, a testi és főképp a lelki kínok elszenvedése, azé az emberé, aki érzékenységénél, igazságérzeténél és empátiájánál fogva rendkívül érzékeny a rosszra, a bántóra, a fájóra. A lírai alany pozícióinak egyike a nehéz múlt és a bizonytalan jövő közti kapaszkodás: „Szemeim már megszokták a sötétséget / A sziklába kapaszkodva nézek fölfelé… / A szakadék most a múltam / S a jövőm a fekete végtelen” (Hegymagasságok). Könyvéből vég nélkül idézhetők a szenvedő ember kínjait megjelenítő sorok: a haldoklóról látott lázálom (Hová), vagy a fenyegető felhők látványa (Néha bánatos). Állandósult életérzése a szenvedés örvényében való folytonos vergődés (Mélységek; Gyökerek; Reménytelenül egyedül; Minden). Ognenovski hol egyenes beszéddel, hol költői képekkel, ismerős jelentésű szimbólumokkal fogalmazza meg a szenvedő ember megannyi panaszát, ahol a könnycsepp a szenvedés tengere, ahol a szerelemnek nincsenek álmai, és mindent beborít a jég (Jég). Beszédmódja a fájdalmak ellenére kimért, szenvedélyektől csaknem mentes; objektíven ábrázolja létállapotát vagy néha a vágyait: „Csak egy barátság az, mire vágyom, / Valakivel, valakivel / Valaki ilyennel, valaki olyannal” (Messze). A múlt, jelen és jövő idődimenziója, a valóság, álom, ábránd rétegezettsége egyként melankolikus megfogalmazást kap: „Ha lelked nem találom / Emlékeimben és nyugtalan álmaimban / Ha naplómban sem lelem / Melyet egy ideje már nem írok” (Az erdő). Ez az életérzés csekély hullámokat vet, inkább egyenletes áramlásnak érződik, ugyanakkor a változatos versbeszéd folyton új elemekkel gazdagodik, így fejezi ki legfőbb üzenetét: az ember szenvedésre ítéltetett. Ez az fő motívum teszi egységessé a kötet anyagát, meg az a formai sajátosság, hogy Sašo Ognenovski gyakran szól terjedelmesebb formákban, akár több részre tagolt hosszúversekben (Örök idők; Szemünkben sár; Dallam). E vonások okán a kötet egésze valamiféle visszafogott jeremiád-füzér benyomását kelti. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Ognenovski, Saša (1964-)

Az erdő

Borító ár
2 990 Ft
Aktuális online ár
2 691 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Ognenovski, Saša (1964-)
ISBN
9786156687456
Egyéb szerzőség
Kovács Jolánka (1958-) (ford.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2024
Méret
71, [3] o.
Kiadás pontos dátuma
2024.10.09
Kiadó
Ab Art
Cikkszám
3001089655
Sorozatcím
Lyra omnis ; 2732-0847 ; 44.

Darabszám
Teljes leírás
A macedón költő egyik legjelentősebb kötete Az erdő, amelynek szabadversei kirajzolják alkotójuk lírikusi karakterét. E karakter legszembetűnőbb jegye maga a szenvedés, a testi és főképp a lelki kínok elszenvedése, azé az emberé, aki érzékenységénél, igazságérzeténél és empátiájánál fogva rendkívül érzékeny a rosszra, a bántóra, a fájóra. A lírai alany pozícióinak egyike a nehéz múlt és a bizonytalan jövő közti kapaszkodás: „Szemeim már megszokták a sötétséget / A sziklába kapaszkodva nézek fölfelé… / A szakadék most a múltam / S a jövőm a fekete végtelen” (Hegymagasságok). Könyvéből vég nélkül idézhetők a szenvedő ember kínjait megjelenítő sorok: a haldoklóról látott lázálom (Hová), vagy a fenyegető felhők látványa (Néha bánatos). Állandósult életérzése a szenvedés örvényében való folytonos vergődés (Mélységek; Gyökerek; Reménytelenül egyedül; Minden). Ognenovski hol egyenes beszéddel, hol költői képekkel, ismerős jelentésű szimbólumokkal fogalmazza meg a szenvedő ember megannyi panaszát, ahol a könnycsepp a szenvedés tengere, ahol a szerelemnek nincsenek álmai, és mindent beborít a jég (Jég). Beszédmódja a fájdalmak ellenére kimért, szenvedélyektől csaknem mentes; objektíven ábrázolja létállapotát vagy néha a vágyait: „Csak egy barátság az, mire vágyom, / Valakivel, valakivel / Valaki ilyennel, valaki olyannal” (Messze). A múlt, jelen és jövő idődimenziója, a valóság, álom, ábránd rétegezettsége egyként melankolikus megfogalmazást kap: „Ha lelked nem találom / Emlékeimben és nyugtalan álmaimban / Ha naplómban sem lelem / Melyet egy ideje már nem írok” (Az erdő). Ez az életérzés csekély hullámokat vet, inkább egyenletes áramlásnak érződik, ugyanakkor a változatos versbeszéd folyton új elemekkel gazdagodik, így fejezi ki legfőbb üzenetét: az ember szenvedésre ítéltetett. Ez az fő motívum teszi egységessé a kötet anyagát, meg az a formai sajátosság, hogy Sašo Ognenovski gyakran szól terjedelmesebb formákban, akár több részre tagolt hosszúversekben (Örök idők; Szemünkben sár; Dallam). E vonások okán a kötet egésze valamiféle visszafogott jeremiád-füzér benyomását kelti. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"