Kerry Fisher egy újabb érzelemgazdag regényen keresztül állít megható emberi sorsokat a drámai történetekért rajongó olvasói elé. A szerző a nők életének egyik kulcskérdését, az anyaságot tematizálja a főszereplő, Vicky Hall alakján keresztül. A fiatal nő kétéves korában elhagyta kisfiát, de mielőtt bárki ítélkezne a nő nehezen felfogható tette miatt, a szerző apránként kibontja, mi vezetett el ehhez az elhatározáshoz, milyen múltbéli minták és traumák alakították így a fiatal nő életét és személyiségét. A regény kellő empátiával mutatja be, hogy az anyaság bizony az egyik legnehezebb feladat, amellyel a nőknek és a családoknak meg kell birkóznia, s ha nincs olyan stabil alap, amelyet a szülői házból hozhattak magukkal a fiatalok, nincs egy olyan rokoni hálózat, amelyre alapozni és építeni lehet az élet nehezebb periódusaiban is, a helyzet máris jóval kilátástalanabbnak tűnik. A regény nem ítéli el a főszereplőt, inkább a maga elesettségében, hibáival együtt láttatja, így egy messzemenőkig humánus feldolgozását olvashatjuk egy – a társadalom szemében – mélyen elítélendő tettnek. Vicky Hall jó anya szeretett volna lenni, szerette volna kialakítani kedves és oltalmazó családi életét. Azonban már gyerekként a mellőzöttség keserű érzését kellett megtapasztalnia, anyja alig fordított rá figyelmet, minden idejét lekötötte, hogy fiatalabb féltestvéreiről gondoskodjon.