Kovács Gábor, a Pannon Egyetem adjunktusa legújabb monográfiájában a 19-20. századi prózai művek (regény és novella), valamint a verses elbeszélés sajátos poétikai megoldásaira kérdez rá. A szerző kiemeli, hogy ezen irodalmi műfajokban figyelhető meg leginkább az olvasó és a beleértett szerző között explicit módon megfogalmazódó dialógus, a beszélők olykor csonka párbeszédet folytatnak a beleértett vagy ideáltipikus olvasóval, s erre leggyakrabban akkor kerül sor, amikor a klasszikus cselekményszálat valamivel megtörik. Az olvasó saját elvárásai szerint egy koherens, logikusan felépített és folyamatosan olvasható cselekményt várna, amely a tettek és események egymás után következéséből alakul ki, amikor viszont valami késlelteti ezt, az frusztrációt és értetlenséget válthat ki, ezt vizsgálja kötetében behatóan Kovács.