Az 1865/68-as országgyűlés megteremtette az osztrák-magyar kiegyezés lehetőségét, ám a két állam viszonyát érintő főbb kérdések rendezésén kívül csak néhány további területet érintett. Elfogadták a horvát-magyar kiegyezést, a nemzetiségi törvényt (igaz, egyelőre garanciák nélkül), valamint a népoktatási és a perrendtartási törvényt. A főbb szervezési feladatok, az egyes állami intézmények felállítása, az ország politikai és törvénykezési rendszerének kialakítása azonban a következő, 1869/72-es országgyűlésre maradt, melyet Csillag Gyula jogász, történész 1872-ben Julius álnéven megjelent, s most reprint kiadásban olvasható művében ezért nevezett "szervező országgyűlésnek". Könyvében "futólagos vázlatot" nyújt e három év törvényalkotó munkájáról, főbb tárgyaik szerint ismertetve a vitákat, az elhangzott pro és kontra érvek lényegét, a legfontosabb hozzászólásokat. Elsőként kitér az országgyűlést megnyitó trónbeszédre, mely már felvázolta a főbb kérdéseket, s ismerteti a négy válaszfölirati javaslatot. Ezt követően a tematikus fejezetek olyan jogalkotási területeket mutatnak be részletesebben, mint a bírói hatalomról szóló törvény vitája, az 1869. évi zárszámadások felülvizsgálata, az 1870. és az 1871. évi költségvetések elfogadása, az Állami Számvevőszék felállítása, a fővárosi közmunkák tanácsának felállítása és más közlekedési tárgyú törvények, a törvényhatóságok rendezése, a községi törvény és a bíróságok átszervezése, az úrbéri, vadászati és ipartörvény, a vasútépítésekre megszavazott 30 millió forintnyi kölcsön elfogadása, végül a választási törvény sikertelen tárgyalása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"