Különleges irodalmi csemegét vehet kézébe az olvasó. M. Hrabovszky Júlia neve talán sokak számára ismeretlen. Éppen ezért nem lehet érdektelen megismerni Márai Sándor nagy-nagynénjének, a 19. század közepétől csaknem a 20. század közepéig tartó, számos érdekes és értékes eseménnyel gazdag életének krónikáját. A mindenki által csak Zsülinek becézett szerző átélte az első és második világháborút, miközben térben és időben más-más országokban élt: Budán és Kassán töltötte gyermekkorának esztendeit, bálozóként a bácskai és bánáti városokban forgatták őt a gavallérok, a későbbiekben Bécsben és Herkulesfürdőn nevelőnőként kereste kenyerét, de élt Párizsban, járt Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, majd fiatalasszonyként Bukarestben élt. Anyai ágon polgári, apai ágon elszegényedett dzsentri családból származott, ezért élete során arra törekedett, hogy ennek megfelelően elfoglalja megérdemelt társadalmi pozícióját, s bár gyakorta szerény anyagi körülmények jutottak osztályrészéül, de jómódban is élt, és mindig minden körülmény között igazi grande dame-ként viselkedett. Remek társalgó volt, ekként a szalonok központi alakja, kedvenc vendégeként tartották számon, emellett azonban független nőként, kenyérkeresőként is megállta helyét. 89 esztendős korában távozott az élők köréből, közel egy évszázados életének emlékirata, krónikája a kötet, amelyben személyes élményein keresztül tudósít a kor társadalmi, politikai, kulturális életéről. „Volt benne valami elpusztíthatatlan, valami elemien sugárzó, melyet később idő, nyomorúság, magány és csalódások sem tudtak meghamisítani” – jellemezte Márai Sándor ennek a kivételes asszonynak az életét, akinek emlékiratai egy különleges személyiség vallomásaként, egy különleges korról tudósítanak. Steiner Ágota értő utószava és az eredeti kéziratról készült fotók teszik teljessé a széleskörű ajánlásra érdemes munkát. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"