A tanulmánykötet a Kísérletes nyelvészet alcímet viseli, ez olyan kutatási módszerre utal, amely a legtágabban értelmezett „laboratóriumban” – például egy óvodai csoportban, iskolai osztályban vagy Facebook-közösségben – végzett empirikus fölmérés eredményeit adja közre. E „laboratóriumokban” a nyelvész a maga hipotézisét igyekszik igazolni, és kontroll céljából akár meg is ismételheti a vizsgálatot – ez különbözteti meg a kísérletes fölmérést az alkalmi teszttől. A szerkesztő, Bánréti Zoltán a kötet 17 tanulmányát négy fejezetbe osztotta. Az elsőbe (Nyelvleírási kérdések) kerültek azok a kisebb-nagyobb vizsgálati csoportokban készült fölmérések eredményei, amelyek például a számneves névszói szerkezetek vagy az eldöntendő kérdőmondatok lehetséges olvasatait mérik föl. Más tanulmány a szó- és mondatszintű hangsúlyok kérdését vizsgálja a magyar és a német beszédben. Egy írás valódi laboratóriumi kutatás eredményéről számol be: a kutatók szemmozgás-követő készülék segítségével a kép-mondat párosítás műveletének szemreflexeit mérik. Egy másik dolgozat szerzője a beszélt nyelv és a jelnyelv univerzális és specifikus jegyeit veti össze. A második fejezet (Nyelvelsajátítás) darabjai az újszülöttek beszédészleléséről, a csecsemők hangészlelési statisztikáiról, az ún. „fókusz nélküli” (semleges hangsúlyozású) mondatok gyermeki és fölnőtt értelmezése közötti különbségekről számolnak be. A harmadik rész (A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai) egyik beszámolója olyan mondatszerkezetekre vonatkozó fölmérést ismertet, ahol nem zavarják a steril szintaktikai vizsgálódást a természetes megnyilatkozásokban óhatatlanul és mindig jelen levő lexikai-szemantikai információk. A másik e fejezetbe sorolt dolgozat szerzői arra keresnek választ, hogy a rövidebbtől a terjedelmesebb mondat felé haladva milyen hatásfokú a tanulás. A negyedik egység (Nyelvi zavarok) első darabja a birtoktöbbesítő jel alkalmazásának vétségeit méri föl; egy másik kutatás szerzői pedig a beszédfölismerés hibáit elemezve arra a keresik a választ, hogy a hibás beszédfölismerés tényéből lehet-e következtetni a kognitív zavar jelenlétére. Vagyis a kötet a szélesen értelmezett laboratóriumi vizsgálatok, empirikus kutatások eredményeit adja közre a természetes és mesterséges nyelvek elsajátításának és zavarainak kérdésében. Ilyen típusú és metodikájú vizsgálatokra azért van szükség, mert a generatív grammatika – vagyis a lehetséges nyelvi objektumok és folyamatok leírása, jellemzése, meghatározása – markáns állításokat közöl a velünk született nyelvi képességekről, a nyelvelsajátítás folyamatáról, a nyelvi kreativitásról, az univerzális és a konkrét nyelvek használatáról – ezekhez az állításokhoz ad bizonyító érvkészletet az empirikus vizsgálatok eredménysora. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"