A kubai születésű, Mexikóban, Chilében és végül Spanyolországban élt író 1984-ben alkotott, eddig kiadatlan korai regénye kicsiben tükrözi írója sorsát: a könyvet is, az írót is az időben messzi utókor fedezte föl és becsüli jelentőségének megfelelően. Így aztán ma már tudott, hogy Bolaño a 20-21. fordulójának egyik legjelentősebb latin-amerikai írója, akinek ez a műve vállaltan fejlődésregény, amely a ’70-es években, Mexikóvárosban játszódik. Két hőse, a két ifjú írópalánta, Remo Morán, valamint a szerző alteregója, Jan Schrella, az ő irodalmi és szerelmi próbálkozásaikról szól a szaggatott ritmusú történet. A két fiatalember közösen bérel egy padlásszobát, itt szövögetik terveiket, itt készülnek pályájukra, érvényesülésükre. A két fiatalember folytonos próbálkozásai jól szemléltetik Bolaño művének alapkérdését: élet és irodalom viszonyának tisztázását, valóság és fikció összefüggésrendszerének fölfejtését. Az író alteregója, Schrella rajongó levelekkel bombázza kedvenc science fiction íróit, e levelek is tükrözik Bolaño célját, valamiféle más idődimenzióba való átlépés szándékát, az eltűnt idő megtalálásának tervét. E fölfogás szerint az irodalom nem más, mint az intellektus szikrájának fölfénylése a komor életvalóság sötétjében. Amíg Reno Morán úgy akar írói karriert befutni, hogy őrzi ifjúi álmait és lapok kulturális mellékleteibe küldözgeti cikkeit, könyvismertetéseit, Schrella állandóan pályázatokon indul és pártfogókat keres. A két fiatal az irodalmi próbálkozások kétféle útját járja, ám ez az út nem valami egyenletes menetelés, ezt mutatja, hogy a regény története cselekményfoszlányokból áll össze: in medias res kezdetű és befejezetlenül maradó cselekménysorokból és párbeszédekből, álmaik elmeséléséből, az általuk olvasott művek részleteinek citálásából és Jan Schrella rajongó leveleiből. Bolaño prózájára jellemző az apróságokban való elmerülés, a jelentéktelen részletekbe való belefelejtkezés, a semmiségekről folyó beszélgetés, és ezek az apró, de valóságos elemek helyenként fölismerhetetlenül elkeverednek a fikcióval, az olvasott irodalmi művek idézeteivel, az irodalmi hősök cselekedeteivel és gondolataival; vagyis az élet valósága elegyedik a fikcióval, így jelenik meg Bolaño monomániája: élet és irodalom kettősségének vizsgálata. A regényhez függelékként csatlakozik az író Mexikói kiáltvány című novellisztikus művének szövege, ahol a mexikóvárosi közfürdők atmoszférája elevenedik meg, a forró gőzben párolódó emberi testek, a marihuána, a szesz, az ajzószerek erotikától is fűtött világa, szubkultúrája. A regény formátumú szövegfüzér hűen adja vissza az író mexikóvárosi ifjúságának világát, önmaga szellemi útkeresését, egzisztenciális terveit, generációja irodalmi törekvéseit – hátterében a dadaisták, a beat irodalom és Jorge Luis Borges hatásával --, valamint a baloldali forradalmi romantikát. Bolaño mai sikerének titka is megjelenik e regénnyel:, amely lezárta a latin-amerikai próza nagy, mágikus realista korszakát, és utat nyitott a monomániák, a rögeszmék, a fanatizmusok és az intellektuális küzdelmek megjelenítése korszakának. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"