Németország 1942 végére elérte hódításainak csúcspontját, melyek nagy részét a műszakilag és harcászatilag egyaránt kimagaslóan fejlett páncéloserejének, a Panzerwaffénak köszönhette. A háromkötetes tanulmánynak ebben a 2. részében korabeli harcjelentések és egyéb műveleti dokumentumok segítik, hogy megvizsgálhassuk a német páncélos fegyvernem történetét ereje teljében és az elkövetkező keserű években, melyek során a szovjetek a keleti fronton ellentámadásokat indítottak. Az olaszországi és a normandiai szövetséges partraszállások, az észak-afrikai német állások elvesztése következtében Németország elveszítette a hadászati kezdeményezést. A Panzerwaffe kénytelen volt alkalmazkodni ezekhez a nehézségekhez, és ez az új tanulmány részletesen bemutatja azt, milyen innovatív módon volt képes megmaradni a német hadsereg támadó erejének egészen a háború utolsó napjáig. A német származású Thomas Anderson az 1933–1945 közötti német hadtörténetnek, azon belül is a páncélosoknak a szakértője. Évtizedeket töltött Németország és Európa többi országának levéltáraiban, hogy kevéssé ismert tények és eddig még nem publikált fényképek segítségével mutassa be a Panzerwaffe erejét. Makettezőként rendszeresen publikál a világ népszerű makettező és történelmi magazinjaiban, többek közt az angol Military Modelcraft International, az olasz Steel Art, a spanyol Historis Militar és a francia Batailles & Blindes kiadványokban. E művet megelőzően a Tiger és a Ferdinand történetét írta meg az Osprey kiadó számára, magyarul pedig a Panzer V Panther kötete jelent meg a 20. századi hadtörténet sorozatban.