„A jövő iskolájának a mesterséges intelligenciát alkalmaznia kell, az emberi intelligenciát pedig megőriznie.” Ez a frappáns és lényeglátó mondat olvasható Gloviczki Zoltán könyvének borítóján. A holnapután iskolájában a szerző arra vállalkozik, hogy egyrészt részletesen ismertesse a jelen iskolájának (az általában vett európai iskoláról beszél mindig) problémáit, legyen szó a tanárhiányról, a bérekről, a módszerekről, a szülők és a diákok szerepéről, másrészt a gyorsan változó világot nem fenyegetésként, hanem megértésre váró, lehetőségekkel bíró hálózatként láttató szemléletet elfogadottabbá tegye. Az iskola Gloviczki szerint tehát nem a tudás konzerválásának, archiválásának intézménye kellene, hogy legyen, hanem a világgal folyamatosan dialogikus viszonyt ápoló rendszernek, amely felkészíti a diákokat, megőrzi a fontos, kulturálisan értékes emberi tényezőket, de kapcsolatot tud és akar létesíteni a metaverzummal is. A virtuális valóság(ok) körbevesz(nek) mindenkit, akár akarjuk, akár nem. A szerző nem a fanyalgók és kritikusok táborát erősíti, inkább megoldásokat keres, feltárja és bemutatja, hogy a jelenleg is elérhető mesterséges intelligenciák, a chatbotok miben tudják segíteni az oktatást, mennyiben tudják tehermentesíteni a tanárokat, s a diákokat hogyan lehetne tudatos internethasználóvá tenni.