Jelentős művek alkotójának az élete is izgalmas lehet. Különösen az, ha sorsának olyan embertelenül kegyetlen uralom vet ágyat, mint a romániai kommunizmus. Bodor Ádám (1936) novelláiból már ifjú korában filmek készültek, regényei a művészeti képrendszerrel, az emberi sors néha képteten helyzeteivel nyugtalanítják és okítják az egyre szélesebb és Nyugaton is bő olvasótábort. A börtön szaga című könyv műfajában is érdekes; egyetlen terjedelmes interjú a személyes vallomás varázsával, egy nagyszerű író immár higgadt áttekintése az éhség, a rabság, a börtön és a gyötrő szabadság évtizedein, annak anekdotaszerű képtelenségein. És a tanulság, akár a Bodor-írásokban, a történések lepárolása. Magáért beszél a sors, ám jelen könyvben valamivel többet enged meg magának Bodor Ádám, mint epikájában: ő maga von le következtetéseket. Legmagasabb pénzügyi körökben főszereplő az apa, aki nem menekül ki Erdélyből a háború után. A 16 éves Ádám és társai a rendszer megdöntésére szervezkednek, május elsejére röpcédulákat szórnak 1952-ben Kolozsvárott. A börtönben két évet töltenek, köztük van Veress Zoltán majdani költő, író, ma a svédországi magyarok sorsának szervezője, valamint Palocsay Zsigmond, a költő. Bizarr a börtönfreskó is, itt-ott előtérben a ma már higgadt író derűje, ám akkor véres, kegyetlen valóságot kellett elszenvednie: a legvadabb vasgárdisták dresszúráját, a kettős életveszélyt. A szabadulás is a szocializmus 'romantikája': a híres növény- és gyümölcsnemesítő Palocsay Rudolfot kitüntetésre szánják, Állami Díjra. Ő maga szalad Bukarestbe az államelnök-pártfőtitkárhoz, hogy kitüntetése nem időszerű, mert sajnos, egyszülött fia, Zsigmond politikai vétség miatt börtönben van. Kiengedik, de a tudós az egész társaságot kiköveteli. Sikerült, az üldöztetés azonban tovább tart. Útlevelet nem kap Bodor, állást sem, csak a teológia elvégzése után, miközben tovább nyomorog, és nem is lesz lelkész belőle. Írásai jelennek meg rendszeresen. A hírnév ott szintén gyanús. A most Budapesten élő író nem a nyugalom magasából szól ma sem: 'Budapest az utcáin szabadon grasszáló haramiákkal megalázó hely'. Ám a honvágy ma is kettős, és egyirányú a remény a javulás felé. A Bodor-bibliográfiával záródó nagyszabású életinterjú - minden nagy irodalomtőrténeti gyűjteményben elhelyezhető.