Külcsín tekintetében mintha egy vaskos mesekönyvet vennénk kézbe Suzanne Simard első magyarul megjelenő munkája esetében. A cím sem oszlatja el fabulás képzeteinket: A bölcs erdő titkai. De még az alcím is Az „anyafák” felfedezéséről tájékoztat. S a bölcsesség már a borítón elkezdődik: „Nem mi mentjük meg az erdőt, az erdő ment meg minket”. Ám mint kiderül, fantasztikus áttörést jelentő tudományos munkáról van szó. A kanadai szerző erdőkutatóként hálózatok komplex rendszereként tekint az erdőre: kísérleteivel bebizonyította, hogy a fák a föld alatti hálózataikon kommunikálnak egymással, ez a fajta együttműködés pedig ellenállóbbá teszi az egész erdőt. Tehát a fák, így valódi lakóközösséget alkotnak, és rejtett összeköttetésük segítségével érzékelik egymást: felismerik szomszédjaikat, tanulnak a másiktól, alakítják viselkedésüket, emlékeznek a múltbeli eseményekre és döntéseikkel befolyásolják saját jövőjüket - eddig érve, talán újra felvetül a mesekönyv lehetősége.