A fiatal költő második kötete igazi szerves líra – a szó poétikai és biológiai értelmében egyaránt. Poétikai tekintetben azért, mert a ciklusok úgy épülnek föl, hogy együttesük kirajzol egy lélektani folyamatot, a harmincegynéhány éves fiatalember személyiségének föllazulását, esetleges visszaépülését. Voltaképp a kiszolgáltatott léthelyzet képeit sorakoztatja föl a vegytani megfigyelés pontosságával. Biológiai értelemben a kiégés élettani folyamatát jeleníti meg, azt is tükrözve, hová kerül az ember tudatának, tekintetének fókusza, ha eltávolodik önmagától, valódi énjétől. Ha a kötetnek van egyetlen narratív témája, akkor az nem más, mint a lelki kiégés, a „lelki másnaposság”; annak ábrázolása, hogy az önmagától és másoktól elidegenedett ember mivé is lesz.