Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
21%
Teljes leírás
2011-ben, Kim Dzsong Il életének utolsó hat hónapjában Észak-Koreában dolgozott Suki Kim. Ő Szöulban, vagyis Dél-Koreában született, és egy olyan intézményben, evangélikus misszionáriusok által fenntartott elitiskolában (a phenjani műszaki- és tudományegyetemen) volt angoltanár, ahol az észak-koreai uralkodó osztály gyermekei tanultak, erős ideológiai ellenőrzés alatt. Naponta háromszor masíroztak be szabályos sorokban az étkezőbe, az osztálytermek falain pedig Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il portréi néztek rájuk. Négy osztálynyi, összesen kétszázhetven fiatalembert tanított angolra, ám természetesen az ő munkáját is erősen korlátozták; miközben cenzúrázták a leveleit, jegyzeteit és fotóit el kellett rejtenie felügyelői, sőt saját kollégái elől is. Erről a megdöbbentő kommunista diktatúráról, az országnak álcázott büntetőtáborról, az elitiskoláról és az ott eltöltött időszakról szól nagy sikert aratott könyve, amely végre magyarul is olvasható (a kötetcím egyébként egy Kim Ir Szent dicsőítő énekből vett idézet). Megtudhatjuk, hogy minden megtartott órájáról előbb óratervet kellett elkészítenie, amit jóvá kellett hagyni, és minden órájáról jelentés készült, kiegészítve a bepoloskázott tanteremben készült hangfelvételekkel. A diákok mindennapjai a tökéletesnek kikiáltott rendszerről szóltak, még szabadidejüket is a Nagy Vezér töltötte ki, miközben a külvilágról tilos volt beszélni, csakúgy, mint a modern kor vívmányairól (a számítástechnikai hallgatók például nem tudták, hogy létezik az internet). Leírja például az első óráját: amikor házi feladatként magánleveleket íratott velük, és egyáltalán nem azt kapta, mint amire számított. Azt is hamar megtanulta, hogy képtelenség megtanítania őket esszét írni: abban ugyanis valaki leírja a saját gondolatait, és azt alátámasztja bizonyítékokkal, ám ez egy hazugságra épülő, a kritikai gondolkodást nem tűrő országban lehetetlen. Ír arról, hogyan nyíltak meg neki egyre jobban a diákok, az őt árnyékként követő felügyelőkről, a campusról, a közös étkezésekről, vagy például arról a tanárokkal folyatott vitáról, amikor az egyik Harry Potter-filmet akarta a diákjainak levetíteni. A diktátor halálával egybeeső távozásának leírásával zárul a kötet, amelyet név- és tárgymutató zár. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Kim, Suki (1970-)

Nélküled mi sem vagyunk

Borító ár
3 500 Ft
Aktuális online ár
2 765 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Kim, Suki (1970-)
ISBN
9789633042656
Egyéb szerzőség
Izing Róbert (1976-) (ford.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2015
Méret
21 cm
Kiadó
HVG Kv.
Cikkszám
3000242589
Alcím
élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Darabszám
Teljes leírás
2011-ben, Kim Dzsong Il életének utolsó hat hónapjában Észak-Koreában dolgozott Suki Kim. Ő Szöulban, vagyis Dél-Koreában született, és egy olyan intézményben, evangélikus misszionáriusok által fenntartott elitiskolában (a phenjani műszaki- és tudományegyetemen) volt angoltanár, ahol az észak-koreai uralkodó osztály gyermekei tanultak, erős ideológiai ellenőrzés alatt. Naponta háromszor masíroztak be szabályos sorokban az étkezőbe, az osztálytermek falain pedig Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il portréi néztek rájuk. Négy osztálynyi, összesen kétszázhetven fiatalembert tanított angolra, ám természetesen az ő munkáját is erősen korlátozták; miközben cenzúrázták a leveleit, jegyzeteit és fotóit el kellett rejtenie felügyelői, sőt saját kollégái elől is. Erről a megdöbbentő kommunista diktatúráról, az országnak álcázott büntetőtáborról, az elitiskoláról és az ott eltöltött időszakról szól nagy sikert aratott könyve, amely végre magyarul is olvasható (a kötetcím egyébként egy Kim Ir Szent dicsőítő énekből vett idézet). Megtudhatjuk, hogy minden megtartott órájáról előbb óratervet kellett elkészítenie, amit jóvá kellett hagyni, és minden órájáról jelentés készült, kiegészítve a bepoloskázott tanteremben készült hangfelvételekkel. A diákok mindennapjai a tökéletesnek kikiáltott rendszerről szóltak, még szabadidejüket is a Nagy Vezér töltötte ki, miközben a külvilágról tilos volt beszélni, csakúgy, mint a modern kor vívmányairól (a számítástechnikai hallgatók például nem tudták, hogy létezik az internet). Leírja például az első óráját: amikor házi feladatként magánleveleket íratott velük, és egyáltalán nem azt kapta, mint amire számított. Azt is hamar megtanulta, hogy képtelenség megtanítania őket esszét írni: abban ugyanis valaki leírja a saját gondolatait, és azt alátámasztja bizonyítékokkal, ám ez egy hazugságra épülő, a kritikai gondolkodást nem tűrő országban lehetetlen. Ír arról, hogyan nyíltak meg neki egyre jobban a diákok, az őt árnyékként követő felügyelőkről, a campusról, a közös étkezésekről, vagy például arról a tanárokkal folyatott vitáról, amikor az egyik Harry Potter-filmet akarta a diákjainak levetíteni. A diktátor halálával egybeeső távozásának leírásával zárul a kötet, amelyet név- és tárgymutató zár. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"