Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
5%
Teljes leírás
A jeles irodalomtörténész eddig is számos könyvet és tanulmányt szentelt Jókainak, legutóbb is Jókai életéből ismerhettünk meg néhány igazán érdekes és szórakoztatót epizódot (Móric, Mór, Maurus: Jókai, 202107106). Most viszont egy klasszikus monográfiával lép olvasói elé Hansági Ágnes, aki az utóbbi évek kutatási eredményeit összegzi. A szerző arra keresi a választ, hogy Jókai prózája, sajátos narrációs technikája mennyiben tekinthető a romantikából egyenesen levezethető jelenségnek, mit kezdjünk továbbra is a „megkésettség” mítoszával, valamint, hogy a század második felének megváltozott mediális viszonyai, a tömegkultúra hogyan alakította az irodalmi közlés minőségét és milyenségét, s végül, hogy a romantika mellett miért beszélhetünk Jókai prózájáról mint a koramodern egyik meghatározó szövegkorpuszáról. Hansági kiemeli, hogy korábbi Jókai-monográfiájához képest is (Tárca, regény, nyilvánosság, 201422093) revideálni szeretné a Jókai prózájáról gondoltakat, ugyanis úgy látja, hogy bár a sajtótermékek tárcarovata mediálisan meghatározta az itt közölhető szövegeket, ennél jóval összetettebb az a sajátos poétikai eljárás, amit Jókai alkalmaz a regényeiben. A monográfia első fejezete Jókai szövegeivel a klasszikus modernség szűrőjén keresztül foglalkozik; elemzés tárgyává teszi a szövegek mellett az irodalmi nyilvánosságot, valamint a korabeli recepciót.
Hansági Ágnes (1968-)

Irodalmi kommunikáció és műfajiság

Borító ár
8 000 Ft
Aktuális online ár
7 600 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Hansági Ágnes (1968-)
ISBN
9789634548522
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2022
Méret
395 o.
Kiadó
Akad. K.
Cikkszám
3001081714
Alcím
a Jókai-próza narrációs eljárásai a romantikától a korai modernségig

Darabszám
Teljes leírás
A jeles irodalomtörténész eddig is számos könyvet és tanulmányt szentelt Jókainak, legutóbb is Jókai életéből ismerhettünk meg néhány igazán érdekes és szórakoztatót epizódot (Móric, Mór, Maurus: Jókai, 202107106). Most viszont egy klasszikus monográfiával lép olvasói elé Hansági Ágnes, aki az utóbbi évek kutatási eredményeit összegzi. A szerző arra keresi a választ, hogy Jókai prózája, sajátos narrációs technikája mennyiben tekinthető a romantikából egyenesen levezethető jelenségnek, mit kezdjünk továbbra is a „megkésettség” mítoszával, valamint, hogy a század második felének megváltozott mediális viszonyai, a tömegkultúra hogyan alakította az irodalmi közlés minőségét és milyenségét, s végül, hogy a romantika mellett miért beszélhetünk Jókai prózájáról mint a koramodern egyik meghatározó szövegkorpuszáról. Hansági kiemeli, hogy korábbi Jókai-monográfiájához képest is (Tárca, regény, nyilvánosság, 201422093) revideálni szeretné a Jókai prózájáról gondoltakat, ugyanis úgy látja, hogy bár a sajtótermékek tárcarovata mediálisan meghatározta az itt közölhető szövegeket, ennél jóval összetettebb az a sajátos poétikai eljárás, amit Jókai alkalmaz a regényeiben. A monográfia első fejezete Jókai szövegeivel a klasszikus modernség szűrőjén keresztül foglalkozik; elemzés tárgyává teszi a szövegek mellett az irodalmi nyilvánosságot, valamint a korabeli recepciót.