A filmművészetben az a bizonyos "újhullám" az ötvenes-hatvanas években söpört végig, s legfőbb jellemzője volt a szubjektív stílus előretörése, az alkotó személyes, egyedi üzenete a nézőkhöz, kiegészülve, megtámogatva új technikai megoldásokkal. Az irányzat egyik pregnáns vonulata volt a cseh újhullám, ez az egészen egyedi, valójában összművészeti reform, amelyben karizmatikus erejű írók - mint például Hrabal - alkottak együtt hasonló kaliberű, (akkoriban) szemtelenül fiatal művészekkel: Vera Chytilovával, Evald Schormmal, Jiří Menzellel, Miloš Formannal és társaikkal. Bár - közismert - politikai okokból 1968-ban elvágólag megtört ez a bizonyos "hullám", az addig keletkezett filmek annyira egyediek, meghatározóak lettek, hogy ez a pár év azóta is a cseh (és nyugodtan mondhatjuk, hogy az európai) filmtörténet egyik nagy csúcspontjának tekinthető. Ezzel az időszakkal foglalkozik monográfiájában - talán az eddig a témában megjelent művek tükrében leginkább a teljességre törekedve - Zalán Vince az előzményektől egészen a végső zárpontig, 1970-ig. Művében nemcsak magát a filmtörténeti irányzatot, a korszakot jellemzi, de feltárja annak szellemtörténeti hátterét, bemutat minden jelentős (vagy csak akár említésre méltó) alkotót és alkotást, ami a cseh újhullámhoz köthető. A kötetben százhúsznál is több filmről esik szó - hosszabb-rövidebb elemzésekkel körítve. A fejezeteket (egy kivételével, amelyben az előzményeket tekinti át) egy-egy ikonikus rendező életműve köré szerkesztette: a sort Karel Kachyňa nyitja meg, s olyanok követik, mint Miloš Forman, Ivan Passer, Evald Schorm, Jiří Menzel, Vera Chytilová és Jan Němec. A gazdagon jegyzetelt, kiváló összegző-elemző munkát bibliográfia, filmjegyzék és névmutató zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"