A vaskos, nagyszerű és részletgazdag határozó ezerötszáz európai (pontosabban, Európában is fellelhető) fafaj leírását adja. Először a kötet használatához kapunk segítséget. Ezt követően fejlődéstörténeti kapcsolataik szerinti sorrendben következnek a nagyobb családok, nemzetségek, és az ezekhez tartozó fajok. A nemzetségek elején mindig találunk egy összefoglalót a nemzetség tagjainak közös tulajdonságairól, arról, hogy melyek a kulcsfontosságú fajok, illetve, hogy milyen részleteket kell megfigyelni ezek megkülönböztetéséhez. A fajok részletes bemutatásánál szó esik azok latin és magyar elnevezéseiről, származási helyéről, magyarországi státusáról (pl. őshonos, elvadult), hazai és - tekintettel a szerző nemzetiségére - nagy-britanniai és írországi elterjedéséről, előfordulási gyakoriságáról. Ha ismert, megtudjuk Nagy-Britanniában való felbukkanása, fajtatermesztésben való elterjedése vagy a hibridek előfordulásának első ismert dátumát. Ezek mellett, természetesen, az alkatról is részletes leírást kapunk, a szemközti oldalpáron pedig aprólékos, jól felismerhető rajzok segítik a meghatározást, az egyes részekre kiterjedően is (rügy, ág, levél, levélfonák, őszi szín, termés, virág, alkat rajza stb.) a fontosabb fajok esetében. Nem csak a legelterjedtebb fajok kerültek a kötetbe, számos, inkább csak arborétumokban felbukkanó ritkaságról, az adott fajjal összetéveszthető más fajokról, változatokról, egyéb, a nemzetségbe tartozó ritkább fajokról is említés esik. A páfrányfák, páfrányfenyő; tiszafák; tobozos nyitvatermők; kétszikűek; egyszikűek fejezetei után, a kötet végén kislexikon, magyar, illetve latin névmutató található. A kötet külön erénye a magyar szaklektorálás, amelynek köszönhetően a "hazai helyzetről" is képet kapunk. Széles körben érdemes ajánlani, beszerezni a kiadványt.