A vallásszociológus szerző, Kamarás István a rendszerváltás környékén, mint független szakértő vett részt a Nemzeti Alaptanterv (NAT) harmadik változatának elkészítésében az ember- és társadalomtudományokért felelős munkacsoport tagjaként. Ebbéli minőségében egy olyan emberismeretre tett javaslatot, amely a különböző embertudományok (biológia, pszichológia, szociológia, ökológia, antropológia, politológia, filozófia, etika, teológia) eredményeit egyesíti-összegzi, egyszersmind érvényre juttatja azok különféle nézőpontjait is. Az akkor elvetett javaslatot Kamarás István saját pedagógusi munkája során próbálta megvalósítani, ennek eredményeként született meg az Íme, az ember! című, rendhagyó műfajú könyve (Budapest, Edukáció, 1990), ezt követően pedig több etika tankönyvet is írt (egyebek mellett az Apáczai és a Pedellus Kiadó felkérésére). Jelen kötetében a saját nézőpontjából mutatja be az embertan-erkölcstan hazai történetét, a kezdetektől napjainkig. A fonalat az "őseredet"-nél veszi fel: amikor beválasztották az Országos Pedagógiai Intézet Irodalomoktatási munkabizottságába, és arról folyt a vita, hogy a szakmunkástanulók tanuljanak-e Alkaioszt és Szapphót. A szerző az olvasótáborokból megismert tanulókkal szerzett tapasztalatok alapján úgy látta, ezen fiataloknak ne irodalmat tanítsanak, hanem próbálják őket megbarátkoztatni az irodalomolvasással. Beszélgessenek az emberről, az irodalmi művek pedig "csak" mint a témához kapcsolódó kérdésekre adható-kapható válaszok jelenjenek meg. A szerző bemutatja a korai vitákat, saját embertanának körvonalazását és gondolatainak első publikálását, a NAT Ember és társadalom munkacsoportjának tevékenységét, az iskolai ember- és erkölcstan bevezetését, azok megjelenését a kerettantervekben és a helyi tantervekben. Ismerteti a különböző ember- és erkölcstan irányzatokat, a tantárgy világnézet-függőségét és értéksemlegességét, a tanárképzésben való megjelenést. Ír a Pannon Egyetem antropológia és etika tanszékén végzett munkáról, az erkölcstan-oktatáspolitikáról, az Emberismeret és Etika Tanárok Egyesületéről, az új NAT elfogadásáról, arról, miként hagyták figyelmen kívül javaslataikat, a kötelezően választható hittan vagy erkölcstan buktatóiról, a 2013-ban kiadott tankönyvek körüli vitákról, a Pedellusnál megjelent saját tankönyvéről, majd arról, miként került ez utóbbi "süllyesztőbe". A legújabb fejleményekkel zárja a szerző kötetét, jelentős kritikákat megfogalmazva, gazdagon idézve szöveges forrásokból. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"