Még 2006 tavaszán (A teljes napló 1943-1944, 200609198) kezdte meg a Helikon Kiadó Márai Sándor - korábban cenzúrázott, válogatott, részletekben közölt - sok-sok éven átívelő naplófolyamának immár teljes, tartalmilag csonkítatlan kibocsátását. Az irodalom- és kultúrtörténeti szempontból egyaránt jelentőségteljes sorozaton belül immár a tizenötödik kötet lát napvilágot. A napló - amely utolsó a sorban - ezúttal Márai nyolc esztendejének krónikáját tartalmazza: a műben az 1982 és 1989 közötti évek történéseit követhetjük nyomon Márai reflexióinak éles, időnként elegáns, cinikus humorral, máskor hamisítatlan értelmiségi fanyalgással árnyalt tükrében. Az ekkor már nyolcvanadik évét is betöltő író és Lola, a felesége ekkor már San Diegóban éltek, fogadott fiuk, János közelében. A sors azonban nem tartogatott békés öregséget Márai számára, 1985-től tragédiák sora ingatta meg lelki és testi segítségét: 1985-ben a húga, Kató hal meg, majd 1986-ban Lola, ugyanebben az évben az öccse, Géza, majd - mely mind közül a legfájdalmasabb volt - a fia, János. Noha ezekben az években többször hívták vissza Magyarországra, s vetették fel művei kiadásának, újrakiadásának gondolatát, az agg Márai ezekben nem működött közre: hazatérni egészségi állapota miatt nem tudott, műveit közzé tenni nem akarta. 1989 februárjában végül önkezével vetett véget életének. A Napló azonban előbb lezárul: az utolsó bejegyzés 1988. augusztus 27-én kelt...#ENTER# Márai szubjektív, mégis megdöbbentően hiteles, fantasztikus tájékozottságról tanúskodó naplója nemcsak külső, országok, kontinensek közötti utazgatások dokumentuma, hanem belső utazás is, kalandozás a művészetekben, a filozófiában, a lélek mélységeiben. Ezért is foglal el Márai munkásságában kitüntetett helyet a naplósorozat, amely - a klasszikus rangú életmű szerves része, s amely most ezzel a könyvvel ér véget. A jegyzetekkel kiegészített, Mészáros Tibor utószavával záruló kötet az Ünnepi Könyvhét kiadványa. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"