A Nibelung-ének első magyar átültetése Szász Károly munkája volt, amely 1868-ban jelent meg. A jelen kiadásban a klasszikus szöveg azonban már Márton László míves, gazdagon lábjegyzetelt fordításában olvasható, tanulmányértékű Utószóval kiegészítve. A becslések szerint a tizenharmadik század táján írásba foglalt német hősi eposz az ún. Nibelung-mondakört eleveníti föl, amelynek történelmi gyökerei a népvándorlás korába, az ötödik századig nyúlnak vissza. Minden bizonnyal egyetlen századi szerző műve, de eredeti kézirata nem maradt fönn, csak másolatait ismerjük. A kora középkor lovagi kultúrájának elemeiből is merítő eposz, voltaképp kalandos szerelmi történet. Siegfried beleszeret Kriemhildba, ezért meg akarja szerezni a lány bátyjának, Gunthernek az áldását. Gunther azzal a feltétellel egyezik bele frigyükbe, ha Siegfried segít neki csellel megszereznie Brünhildet, a félelmetes erejű asszonyt. A lovag a láthatatlanná tevő sapkája segítségével hozzásegíti szerelme bátyját, hogy az sikerrel helytálljon három próbatételén. Végül Siegfried elnyeri Kriemhild kezét. Később Brünhild megtudja, hogy csellel lett Guntheré, ezért bosszút forral, és megbízza szolgáját, Hagent, végezzen Siegfrieddel, aki teste egyetlen pontján, a lapockáján sebezhető. Hagen végez a lovaggal, kincseit, köztük a csodálatos erejű, láthatatlanná tevő sapkát a Rajnába dobja. Kriemhild tizenhárom évi gyász után nőül megy Eteléhez, a hunok urához, de nem szerelemből, hanem azért, hogy bosszút álljon férje haláláért... A mű tehát két részre tagolódik: az első tizenkilenc "kaland" Siegfried leánykérésétől a lovag haláláig tart; a folytatás pedig Etele és Krimhilda házasságának és az asszony bosszújának históriája. A két meglehetősen különböző karakterű részt Kriemhild személye köti össze. Az eposz mintegy 2400 szakaszból áll; versformája az úgynevezett nibelung strófa (négysoros, páros rímű szakasz). Stílusára jellemző az eposzi kellékek előfordulása, motívumaiban pedig keverednek az ősi pogány és a középkori lovagi, udvari elemek, a robosztus és a szeretetre méltóan finom alakok ellentéte (Brünhild, illetve Kriemhild). Irályában egyaránt kimutathatók az ősi eposzok és az udvari költészet jegyei. Az ősi barbár monda világát a keresztény, lovagi szellem, kultúra jelentősen megszelídítette, mégis érezni az eposz textusán a két világ keveredését; ahogyan stílusában is elegyedik az ősi egyszerűség és az udvari költészet cizelláltsága. A mű a világirodalom, illetve az egyetemes eposzirodalom klasszikus alkotása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"