Magyar Imre orvosprofesszor, egyben jeles író az 1950-es évek legelején megírt és most először megjelenő memoárjának azt a címet adta, amit Dante a 13. század végén született művének (La vita nuova), hiszen mindkettő egy új korszak nyitányáról, a boldogságkeresés útjáról, a fölcsillanó reményről, majd a csalódásról szólt. A zsidó származású orvos szerencsésen túlélte a munkaszolgálatot, és bár családjának több tagja a holokauszt áldozatává vált, 1945 tavaszán nagy reménnyel tekintett a jövőbe. Azt hitte, a jövő olyan lesz, amilyenné a magyar nép formálja; immár nem kell félni, ha lassan is, de minden jóra fordul. Osztotta a szabadság, egyenlőség elvét, de a kommunistákkal szemben komoly fönntartásai voltak. – ezek hamarosan be is igazolódtak.