A huszadik század első felének egyik legjelentősebb orosz gondolkodója, Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev filozófiájában nem kisebb kérdéssel foglalkozik, mint a szellemmel, vagyis pontosabba a szellem és a realitás kapcsolatával. Bergyajev eredetileg 1937-ben megjelent írását (Duh i realnoszty) végre magyarul is olvashatjuk, melyből a jeles gondolkodó filozófiájának újabb részletét ismerhetjük meg: a kötet középpontjában a szellem áll, melyet mindenekelőtt Bergyajev egy olyan szubjektív létezőnek tekint, melynek megvan a maga realitása, ám mégsem objektiválható a tárgyi megismerés által, nem hiposztazálható, vagyis fogalmilag nem leírható a lényege, ami így sem a materialista vagy naturalista, sem a spirituális megközelítésmódoknak nem fog engedelmeskedni, megragadhatatlanul létezik ezeken a gondolkodási mintázatokon, filozófiai paradigmákon kívül, s mindaz, amit ezek az iskolák megállapítanak hamisnak tekinthető a szellem valódi természete felől nézve.