Bárdos Pál újabb írása – miként címe egyértelműen utal rá – a Keresztül-kasul az életen című önéletrajzi írás pótlása. Tehát nem folytatása, hanem kiegészítése a korábbi életrajzi mozaiknak. Ezúttal a nagyszülők, szülők és a háborús évek makói közege, társadalmi viszonyai állnak a középpontban. Megrendítő beszámoló a lágerről, a visszavonhatatlan tapasztalatról, amely egy életre meghatározza az ember gondolkodását, világlátását; felvillantott portrék sora egy letűnt világ képviselőiről, egy történelmi sorsfordulók és zavaros eszmék közt hányódó családról; tanulságos jelenetek abból a korszakból, amikor az emberek lelkén eluralkodtak a legsötétebb indulatok és késztetések. Sokszor felbukkan pl. a józan, negyvennyolcas nézeteivel kissé ódonnak ható nagyapa imponáló, igazi bölcs alakja. Jellemző mozzanatok, „szerepcserék”: a nyilasok által a valaha oly szívélyes szomszéd fodrásznak átadott üzletet törvényes úton is alig lehet visszaszerezni negyvenöt után, de a nagyapa méltánytalannak tartja, hogy följelentse szomszédját. A komoly gyűléseken vitázó agrárszocialista parasztok vagy a karácsonykor bekopogtató, öccsének szeméből könnyeket kicsaló betlehemes parasztgyerekek soha el nem téphető emlékekkel kötik az elbeszélőt a városhoz, de az egykori rokonok, barátok hiánya, a nyilas pártfunkcionáriusokból lett ávós pribékek által megmérgezett levegő, a Rákosi rémuralma miatt máig élő „zsidó bosszú” mítosza a zsidókra és leventékre osztott, kavargó emlékekbe temetett, évtizedenként alakot váltó Magyarországot fullasztóvá, őrjítővé teszi az elbeszélő számára. A már-már lírai emlékezés, a panorámaszerűen kavargó események realista kavalkádja, a fájdalmas monológok és a hol keserű, hol önironikus pillanatképek montázsából kirajzolódó, szociografikus igényű családtörténet széles körben ajánlható, lebilincselő olvasmány, melynek végén külön tartalomjegyzék mutatja, melyik történetnek hol a helye az előző kötetben.