Stonawski Tamás negyedik verseskönyvének ajánlója, Turai Kamil írja: „van valami férfias ebben a kötetben – nem a hang erejében, hanem a felelősség csendjében”. E versvilág megértésének egyik kulcsszava csakugyan a csönd, a kimondatlan szavak hiánya, a végtelen hangzás egyetlen pillanatnyi kihagyása, az elmaradt mozdulat alig észrevehető rebbenése. E líra befogadásának másik alapfogalma az idő, amely sokféle alakban mutatkozik meg, például így: „A percmutatók élesek-e? / Az üveg mögött a pára: / az idő lehelete?” (Nincs időm). A csönd és az idő pedig e versek logizmusában bontakozik ki, vagyis a hozzájuk vezető út mozzanataiban, megértésük gondolati lépéseiben - idézvén az ógörög bölcselet azon tételét, miszerint a gondolkodás maga a létezés.