Több mint két évtized után Boros Gábor új fordításában olvashatja minden érdeklődő magyar olvasó Spinoza Etikáját. Hollandia a 17. század polgári mintaállama volt. A gyorsan gazdagodó polgári köztársaság jó talaja volt a művészetek és a tudományok virágzásának. Ebben a történelmi keretben épült ki a klasszikus polgári filozófia egyik legkövetkezetesebb gondolati rendszere, Spinoza filozófiája is. Etikájában a reneszánsz utáni időszak filozófiájának alapkérdésére ad tömör és eredeti választ. A mű öt fő részből áll. Az első kettő lét- és ismeretelméletét fogalmazza, a harmadikban az embert mint önfenntartó természeti lényt értelmezi. Ez a három rész csak előkészítése a két utolsó gondolatmenetének: ezekben fejti ki etikáját egyrészt a mindenkihez, másrészt a bölcshöz illő életvitelről. A rendszer gazdag tartalmából több alapgondolat maradandó értéknek bizonyult, így pl. a causa sui-elv (önmeghatározottság elve), nézetei a dolgok és képzetek rendjének megegyezéséről, a szabadság felismert szükségszerűségként való értelmezése stb.