A jogtudomány a maga normatív érvelő-fogalmi elemzésre irányuló módszertanával évszázadokig, s még a huszadik század folyamán is élesen elkülönítette magát az alapvetően leíró-magyarázó empíriának kiemelt szerepet tulajdonító társadalomtudománytól, noha a vizsgált területek igen nagy számban mutatnak átfedést. Az utóbbi években az inter- és multidiszciplináris kutatások, a megváltozott szemléletmód és természetesen a fiatalabb generációk kellett hozzá, hogy a két tudományág termékenyen közeledjen, majd együttműködjön egymással. Az elválás, elkülönülés a módszertani megközelítés mellett az oktatásban, az intézményi rendszerben is megmutatkozott. A diszciplináris határok lazulása azonban maga után vonta az oktatás területén is az átfedéseket, a későbbi közös kutatás lehetőségét. Ezt a közös, sok átfedéssel bíró módszertani jelenséget tárgyalja és mutatja be Jakab András és Sebők Miklós szerkesztésében az Empirikus jogi kutatások című tankönyv.