Karácsony Benő novellája – ahogyan e kispróza-kötet előszóírója, Demény Péter mondja – „egy mulatságos vagy szomorú villanás, amelyből felsejlik az élet”; olyan pillanatfelvétel, amely ugyan csak egyetlen életmozzanatot örökít meg, de abban benne foglaltatik múlt és jövő, sors és jellem, külső környezet és belső tartalom. Az író 1920-ban az e kötetnek címet adó Dinnyebefőtt című nevettető novellájával robbant be az erdélyi magyar irodalomba. Nevetséges hőse, Mihalkáné az üres fejű, szószátyár, kíváncsiskodó, pletykás, kivagyi és procc nyárspolgár, aki egy ismerős családnál tett vizit alkalmával megszégyenül, mert a tányérjára kitett dinnyebefőttel nem boldogul, képtelen úri asszonyhoz méltó módon elfogyasztani, ugyanis a makacs kompót hol kiugrik a tányérból, hol a leve fröccsen ki az abroszra. E művét még több, fergeteges humorra megírt darab követte, amelyek az ún. „Mihalka-ciklust” alkotják, és amelyek amellett, hogy sikerszériát hoztak az írónak, súlyosan nevetségessé tették a folyton magukkal elfoglalt, kicsinyes, számító, műveletlen, tolakodó, össze-visszabeszélő ember típusát, miközben az író a végsőkig kiaknázza a témában rejlő jellem- és helyzetkomikum minden lehetőségét (Elszívják a szivaromat; Pillanatnyi segély; A fiam munkában). Karácsony Benő társadalomkritikája nem osztályszempontú és főleg nem radikális – el is marasztalta ezért a korabeli marxista kritika a kolozsvári Korunk folyóiratban --, hanem a jellem karikírozásával, a szelíd irónia, a groteszk és a megbocsátó humor alkalmazásával ölt alakot. Elbeszéli, ahogyan a kóchajú, szegényesen öltözött, jelentéktelen és társai által kiközösített gimnazista lány egy félreértést kihasználva hatalmaskodni kezd osztálytársai fölött (Harcsai); elmeséli, hogy a szélhámos „kertész” miként tudja hosszú időn át becsapni és megpumpolni a kertműveléshez mit sem értő és főleg jóhiszemű, naiv írót (Vadalany és egyebek). Ez utóbbi novella átvezet az írónak a családja életéből merített – a humorba mély érzelmeket is vegyítő – történeteihez, amelyekben imádott feleségének és kisfiának állít emléket, úgy, hogy remek adagokban méri ki a családi legendáriumot (Beiratkozunk; A vasabroncs), valamint fölidézi a maga életének egy-egy keserédes történetét (Könnyed nyári idill; Szilvák). E családi vétetésű darabokat valamiféle érzelmi többlet teszi fajsúlyosabbá, ugyanakkor az elbeszélésekben mindvégig jelen van az író fékezhetetlen humora és egészen könnyed, játszi, groteszkbe hajló stílusa. Karácsony Benő a jó lélek és a józanész pozíciójából tekint a világra; mókás vagy bosszantó alakjaiban fölvillantja, hogy kik és milyen dolgok rontják el a normális emberek életét, kik és milyen ügyekkel dúlják föl a világot. A ciklusokba sorolható darabok mellett helyet kapott a kötetben néhány „kísérleti novella” is (Líra; Ember a csillagok alatt), ezek inkább hangulatok megjelenítései, és bennük valami egészen érdekes módon vegyül álomszerűség és példázatosság. Karácsony Benő – ismert regényei mellett – novellistaként is a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom élvonalába tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"