„Tej, túró, tejfel,/ félre gatya, pendely,/ azért a kis bolondságért/ majd meg hal az ember” – éneklik az ismert magyar népdalban, s tulajdonképpen erről szól a néprajzkutató Balázs Lajos újabb könyve. A paraszti világ szerelmi eposza – hirdeti az alcím, s a szerző a Kalevala mintájára megírta, szinte megfestette a paraszti társadalom lételemének semmi máséval össze nem téveszthető monumentális freskóját. Akárcsak a fenti dalból, kihallatszik belőle öröm, bánat, szenvedés, sírás és kacagás, durvaság, kegyetlenség, gyöngéd simogatás – vagyis az ember testi-lelki-értelmi valóságának majd minden húrja, rezdülése. Balázs professzor így vall vállalkozásáról: „a Cérna és tű mint szerelmi népeposz folklóralkotás és kulturális antropológia, amit azzal a szándékkal ötvöztem, állítottam… össze, hogy teljesebbé tegyem azt a képet, ami népünk társadalmi, lelki, érzelmi világáról még mindig hiányosan él. Következetes törekvésem, hogy az ember ne tűnjön csupán fizikai testnek, hanem léleknek is, gondolkodó, vizsgálódó, értelmező lénynek… Az események, történések egyike sem fikció”.