A vidéki háziorvosként dolgozó természetfotós és a József Attila-díjas költő együttműködéséből született verses fotógyűjtemény létrejötte azon a fölismerésen alapszik, hogy a zöld szín jó hatással van a fáradt, meggyöngült szemre, gyógyítja, nyugtatja. A természetben pedig alapszín a zöld, így Lipovszky György akkor is gyógyít, amikor a természetet fényképezi, és ehhez teszi hozzá a magáét a költőnő, aki a lelket óhajtja fölüdíteni könnyeden szép soraival. Vagyis a fizikai és a lelki szépség-látást szolgálja e szép kivitelű kis kötet, amelyben a szemben levő oldalakon egy-egy fotográfia és a hozzá tartozó vers található. Petrőczi Éva úgy nevezi e költeményeket, hogy a képek „versvisszhangjai” -- kép és vers hiteles találkozásából született tehát a kötet, amellyel a szerzők célja a szem és a lélek fölüdítésén kívül az volt – amint az előszóban olvasható --, hogy a maguk szerény eszközeivel „óvni igyekszünk Isten teremtett világának, kicsiny és nagy teremtményeinek szépségét, harmóniáját, épségét!” Az 52 fotó-vers páros négy ciklusra osztva szerepel a kötetben: A napraforgó alkonya a növényvilágot, a Pettyes Lajos a rovarok univerzumát, A patak éneke a faunát, míg az Út karácsonyig a téli évszak szépségeit örökíti meg képben és írásban. A ciklusnak is címet adó Pettyes Lajos című vers természetesen a katicabogár éneke: „Harsány színbe / és szürkeségbe zárva / költő az istenadta, / költő, de mégse bánja”. Petrőczi Éva nem egyszerűen írásra fordítja le a Lipovszky György megörökítette látványt, hanem egy kicsit mindig tovább is gondolja a természet pillanatképét. A keleti rablópillét ízeltlábú Alain Delon-nak nevezi, egy kéktollú madárról természetesen a boldogság madara jut eszébe (A boldogság kék madara), a békáról a mesebeli királyfira asszociál (Békakirályfi…), az öreg szarvas látványa a 42. zsoltárt idézi föl benne (Árnykép öreg szarvassal). Nem mulasztja el, hogy a természet törvényeire is rámutasson, például az egeret elejtő szalakótáról szólva: „nem gyilkos és nem áldozat, / csak kis táplálék láncolat” (Szalakóta egérrel). Van a kötetben olyan vers, amely a futó pillanatot ragadja meg (Nem őz…; Hűtlen híd), más az énekes madár hangját „kottázza le” (Énekes), a settenkedő róka képe pedig a jellem kérdését veti föl (Róka). A színes természetfotók és az érzékeny, szép, olykor humorba hajló versek kötete valóban fölüdíti a szemet és a lelket – minden fiatal és felnőtt olvasónak ajánlható „gyógyhatású” képes könyv. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"