A tanár, történész és országgyűlési képviselő Zsilinszky Mihály, aki egyben a békés-csanádi evangélikus egyházmegye felügyelője is volt, 1890-ben adta ki a linzi békéről és az 1647-i vallásügyi törvénycikkek történetéről szóló könyvét. A linzi béke a harmincéves háború egyik kiemelkedő jelentőségű eseménye volt: a békeszerződést I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és III. Ferdinánd császár kötötte. Egyik legfontosabb eredménye az lett, hogy biztosította a vallásgyakorlat teljes szabadságát az urak, városok, községek és – első ízben – a jobbágyok számára, továbbá elrendelte a háború alatt jogtalanul elfoglalt protestáns templomok visszaszolgáltatását, a függőben levő többi vallásügyi kérdést a legközelebbi országgyűlés elé utalta. Zsilinszky az első részben a békekötés előzményeit tekinti át. A folytatásban részletes rögzíti a béketárgyalás kezdeteinek eseményeit, majd külön fejezetekben taglalja az 1644-45-ös nagyszombati tanácskozások "forgatókönyvét", ezek kibontakozását és befejezését. Az utolsó két rész témája az 1646-os tokaji "tanácskozmány", és az 1646-47-es pozsonyi országgyűlés. A kiadvány reprint változatban jelenik meg, a Históriaantik gondozásában.