A német Titkos Államrendőrség (Geheime Staatspolizei, rövidítve: Gestapo) történetét dolgozza fel Szita Szabolcs monografikus keretű munkája, amely a rettegett náci titkosrendőrség magyarországi működését mutatja be. A szerző elöljáróban áttekinti az 1933 februárjában, Rudolf Diels vezetésével megalakult nyomozószervezet történetét, illetve bemutatja besúgáson alapuló "munkamódszerét". Külön fejezetben számol be a Gestapónak a német megszállás előtti magyarországi működéséről, noha a szervezet a legaktívabb a megszállást követő három hónapban volt. E két dolog érezhetően összefügg, hiszen 1944. március 19-e után már kész listák alapján tartóztatott le a Gestapo százakat. Ugyanakkor igen kevés adat van a Gestapo és a magyar hatóságok együttműködésére vonatkozóan, ami nagyrészt az akkori belügyminiszter, Keresztes Fischer Ferenc németellenes fölfogásának lehetett a következménye. Szita Szabolcs a levéltári adatok alapján írja le a Gestapo hazai ügynökhálózatát, fölidézi a Gestapo kezei közé kerültek koncentrációs táborokba történő elszállítását és ottani sorsát, a budapesti Gyorskocsi utcai Gestapo-épületben történteket. Ismét külön fejezetet képez az ún. "magyar Gestapo" története. Ezt a német megszállás után létrehozott Állambiztonsági Rendészetet a németrajongó Hain Péter vezette, immár Jaross Andor belügyminisztersége idején. A szerző kitér a Gestapo magyarországi szabadrablására, zsarolásaira (pl. a nagytőkés családok megfelelő váltságdíj ellenében távozhattak az országból), a kevésbé szerencsések mauthauseni táborban elszenvedett megaláztatásaira és halálára. Az időrendi beszámoló a nyilas hatalomátvétel utáni "végjátékkal", illetve a Nemzeti Számonkérés szervezetének ismertetésével zárul. Szita Szabolcs úgy alkotta meg könyvét, hogy abban érdekes ötvözetét nyújtja a levéltári kutatásokon alapuló szaktudományos kutatási eredmények leírásának, illetve a fönnmaradt dokumentumok megőrizte személyes vallomások, megrendítő emberi tragédiák "szubjektív" nézőpontú szöveggyűjteményének. Vagyis a faktográf elemek és szakirodalmi hivatkozások, adatközlések sokaságát a közéjük iktatott - sokszor megrendítő hatású - személyes beszámolók teszik szinte epikus sodrásúvá. Ez utóbbiak nagy része 1945 után készült tanúvallomás, olyan személyek elbeszélései, akik élve kerültek ki a Gestapo kínzókamráiból, illetve a koncentrációs táborokból. A bibliográfiával, névmutatóval, német és angol nyelvű rezümékkel záródó kötetet igen sok iratmásolat, továbbá számos fénykép szemlélteti. - Nagyobb történelmi gyűjtemények állományába tartozó kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"