Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő pillantása című regényében a következőt fogalmazza meg a Dunával kapcsolatban: „A Duna az nem valami, nem a vize, nem a vízmolekulái, nem a veszedelmes mederviszonyok, a Duna az egész, a Duna a forma. A forma, az nem köntös, mely alatt megbúvik valami nálánál fontosabb és szeriőzebb” (Esterházy 1990, 25). A Duna nemcsak egy folyó, hossza, iránya és sokszínűsége egyaránt kiemeli az európai folyók sorából: nem véletlen, hogy oly sok irodalmi műben jelenik meg explicit módon, s az sem véletlen, hogy a kultúraközöttiség, a liminalitás, a történelmi korok feletti létmód, s így a kulturális és irodalmi közvetítés/közvetítettség toposzai mind ráíródtak erre a kiismerhetetlen folyóra. A jelen kötet (Király Edit és Olivia Spiridon) arra vállalkozott, hogy kortárs vagy korábban alkotó íróktól összeállítson egy olyan szemelvénygyűjteményt, amelyből a lehető legtöbbet megtudhatunk erről az ezerarcú folyóról.