A dél-koreai költészet egyik megkerülhetetlen alakja, élő klasszikusa mutatkozik most be hazánkban; Choi Dong-ho verseit Zalán Tibor ültette át magyar nyelvre. A lírával lassan ötven éve kötelezte el magát, első kötete még 1976-ban jelent meg, és a mai napig aktívan alkot. Jelen kötete Choi Dong-ho elmúlt évtizedben - a 2014 és 2019 között - keletkezett költeményei közül szemezget. Alkotóként az foglalkoztatja, hogy a művészet, a keleti filozófia és az ökológia mint életszemlélet miként tud érzelmileg kapcsolatba lépni az olvasókkal: "Egy távoli dombon az óceánok mögött / Apró vadvirágok / Nyiladoznak / Hervadoznak várakoznak / Hogy a pillangó viharokon át visszatérjen". Költészetével igyekszik megtestesíteni ezeket az ideológiákat, folyamatosan kérdéseket téve fel a létezésről és ennek lényegéről, értelméről, adott esetben a lét és a nemlét paradox kapcsolatáról. "Ül a fekete sárkövön hova alászáll a sötét / Csendben akár egy szellem / Várom jön és túlcsábít engem ezen a világon." Choi az egisztencializmusát rendre a keleti filozófia alaptételeihez, elsősorban az ürességről szóló buddhista gondolatokhoz köti. Az üres teret azonban nem semmit sem tartalmazó térként írja le, hanem egyszerre a teremtés és a pusztulás helyeként. "Kottafej-csillagok lebegnek a világegyetem felett / Kék-holdfényes éjszaka-ária az áradó élet dallamára". Choi költeményei így a spiritiszta irodalom csúcspontjának tekinthetők, amelyek a létezés kezdetével és végével foglalkoznak. A szöveget ízléses fekete-fehér grafikák kísérik a kötetben, amely a távol-keleti kortárs lírára kíváncsi, művelt olvasók figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"