Az első kisregény (Vérben és viharban) a Nagy Hun birodalom Attila halála utáni történelmét idézi fel. Főhőse Dengezik, Attila kisebbik fia, aki a gót király udvarában töltött tanulóévek után már nem a világuralomra törekvésben látja élete célját. Az állandó háborúskodás és nomád élettel szemben Attila egykori vazallusaival megegyezésre törekszik, biztonságos szálláshelyet akar építeni nemzetségének, mert csak így látja biztosítva a hun nép fennmaradását. Dengezik egyedül marad elgondolásával, hiszen a hódításra, háborúra épült birodalom egykori vezérei gyávaságnak tekintik céljait. Wass Albert Dengezik alakjában az idegen elnyomás közepette életét szervező magyarság (székelység) szimbólumát rajzolta meg: a túlélés és az értelmes, méltó élet csak az okos kompromisszumok vállalásával érhető el a nagy változások időszakában. Az Egyedül a világ ellen című írás népmesei fordulatokkal a hegyekben Istenszékin élő árva legényke, Mártonka igazságkeresését beszéli el. Mártonka - miután szüleit a románok meggyilkolták a havasokban - egy magányos öregember oltalmában nőtt fel, aki halála után nem hagyott rá mást örökül, mint egy valaha megszolgált, de meg soha nem kapott báránybőr süveget, valamint a hitet az igazságosság győzelmében. Mártonka elindul, hogy jussát megszerezze és közben naiv gyermekből bölcs királyfivá alakul, aki az általános emberi értékek szerinti életre tanítja meg az elrománosodott falu magyar bíráját csakúgy, mint a már hite vesztett papot. Élete annak példázata, hogy az értelmes munka miként segíthet az igazság fellelésében és a magunk igazának bizonyításában akkor, amikor egy kis közösségre a megfélemlítés eszközeként kényszerítenek hamis törvényeket. A kötethez Bálint István János írt méltató utószót, áttekintve röviden az író élet- és pályarajzát, valamint azt a kálváriát, amelyet magyar állampolgárságának visszaszerzése érdekében kellett megjárnia a rendszerváltott egykori szülőhazában. Megrendítő, egyben lélekemelő olvasmány mindkét regény - széles körben ajánlandó.