A kései Jókai - más műveihez hasonlítva talán kevésbé igényes - kalandregénye korábbi hírlapi közlés után 1895-ben jelent meg, A két Trenk című, elsőként 1893-ban publikált mű párdarabjaként. Legfőbb forrásaik a címszereplők egykor Európa-szerte népszerű olvasmánynak számító memoárjai voltak. A két Trenk cselekménye az 1740-es évek elején kezdődik, a Trenk Frigyesé a francia forradalom idején végződik; a kalandorok mindkettőben erőszakos halált halnak. A színhelyek Poroszország, a Habsburg Birodalom országai és Oroszország között váltakoznak, s a nagyhatalmak diplomáciai és háborús küzdelmei hol perdöntő, hol csak színező hatással vannak a hősök sorsának alakulására. Míg Trenk Ferenc, Frigyes nagybátyja a kegyetlenségig gátlástalan gonosztevő romantikus őstípusa, vele ellentétben Frigyes tökéletes, csupa jó tulajdonságból álló eszményi hérosz lehetne, ha tudna választani "két hívogató géniusza" között, de Venus túlságosan pártfogolja ahhoz, hogy Mars nagy embert csináljon belőle. Képességeit elfecsérli, tettei motiválatlanok; "egy mesehős bátorsága s egy gyermek könnyelműsége" vezeti, mikor kényszer és ok nélkül újra meg újra belép "a szörnyetegek barlangjába". Jókai ravaszul egyszerű fogással teszi eredetivé a suta tárgy földolgozását: a hihetetlen kalandokat, érthetetlen jellemfordulatokat nem akarja indokolni, magyarázni, úgy beszéli el a képtelenséget, mint a lehető legtermészetesebb dolgot. A groteszk példázat nemcsak a hősök észjárását leplezi le, hanem a világ állását is, amelyben "a bűnnek jó dolga van, az erény szenved"; az idealizmus és a realizmus következményeiről szóló fejtegetés a Trenk Frigyes első fejezetében Jókai legkeserűbb kifakadásai közé tartozik az értéket nem méltányoló, sőt következetesen romboló világrend ellen, amelynek fő fészke, allegorikus megtestesítője a regénybeli Bécs. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"