József Attila emlékezések szerint már nagyon korán verselni kezdett, zsengéit – a makói internátusban töltött időszak alatt – iskolai füzetébe írta. E korai korpusz nagy része elveszett, de két kézírásos gyűjtemény fennmaradt 1922 nyaráról. Első nyomtatásban megjelent versei (Ősapám; Távol, zongora mellett) 1922 novemberében láttak napvilágot a szegedi Színház és Társaság hasábjain, majd egy hónappal később első verseskötete is megjelent, a Szépség koldusa, melyhez nem más, mint Juhász Gyula írt ajánló sorokat. Ezzel a – mindössze háromszáz példányban megjelenő – kötettel lépett be igazából, mindössze tizenhét esztendős korában az irodalom világába József Attila, bár ő maga később csak két benne szereplő versét (A jámbor tehén; Éhség) tartotta jelentősnek, melyeket a Medvetánc (1934) című gyűjteményes kötetben is közölt. A most hasonmás kiadásban, az Országos Széchényi Könyvtár és a Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő Szépség koldusa főleg Ady hatását tükröző verseit, negyvenöt költeményt tartalmaz, melyeket vélhetően maga a szerző válogatott egybe. A versek jelentős része szerelmes vers, melyeket József Attila volt kollégiumi igazgatója lányának, Mártának címzett (Csókkérés tavasszal; Várlak; Szerelem ez?; Üdvözlés). Ezeken kívül olyan további költemények szerepeltek még a debütáló kötetben, mint A vergődő diák, a Keresek valakit, a Napszonett, a Bús magyar éneke, a Koldus, az Ének magamhoz, a Juhász Gyulához, a Pap a templomban, s a Részeg a síneken. Vagy ott van a szintén Ady-hatást tükröző Fiatal életek indulója, mely optimistán tekint a jövőbe: „Mi vagyunk az Élet fiai, / A küzdelemre fölkent daliák, / Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor / Alattunk ez a régi világ!”. A könyvészetileg is igényes kialakítású reprint kötethez Tverdota György irodalomtörténész, József Attila-kutató írt értő utószót, aki a következőképpen zárja elemzését: „A Szépség koldusa egy árva csodagyerek sikeres indulásának dokumentuma”. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"