A Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Küzdelem a lelkekért. Pártállam és egyházak a hosszú hatvanas években (202408025) című tanulmánykötet után arra vállalkozott, hogy a témát mikrotörténeti vizsgálódások során alulnézetből is bemutassa. A tanulmánykötet szerzői, Wirthné Diera Bernadett, Erdős Kristóf, Szuly Rita és Tabajdi Gábor az egyes írásokban a „hosszú hatvanas évek” idején vizsgálja az egyházi kisközösségek ellen folytatott államszocialista intézkedések történetét. A kötet az ’56-os forradalom után újraszerveződő állampárt egyházakat érintő direktívájának felvázolásával nyitja a korszak egyházi politikatörténetét. Kádár János belátta, hogy nem lehet továbbra is fenntartani a Rákosi-korszakra jellemző, nyers erőn és elnyomáson alapuló egyházpolitikát, viszont egy pillanatig sem gondolta, hogy engednie kellene az egyházaknak. MSZMP direktívája a lassú elsorvasztást tekintette járható útnak, melyet akár 2-3 generáción át is folytatni kell. A kötetből megismerhetjük a korszak szocialista egyházfelfogásának részleteit, azt hogy miként mérkőzött meg az államszocialista kormányzat az egyházakkal a lelkekért, egyáltalán a szabadidő és az elköteleződő figyelem megnyeréséért.