A regény a Rákóczi-szabadságharc korszakáról szól, és 1885-ben íródott. A szerző ezekben az időkben ismerkedett meg Thaly Kálmánnak a kuruc korral foglalkozó történeti közleményeivel; az ott talált leírások, adatok késztették e mű megírására. Cselekménye a szabadságharc utolsó napjaiban, majd a szatmári békekötést követő időszakban játszódik. Főhőse, Korponayné Ghéczy Julianna jellegzetesen romantikus Jókai-nőalak. Démoni szenvedély munkál benne; kisfiát akarja nagyúrrá, arisztokratává tenni. Ezért adja Lőcse városát egy titkos rejtekút elárulásával a labancok kezére, ezért lesz hűtlen férjéhez, a fejedelmet még a béke után is szolgáló kuruc kapitányhoz. A császári udvar, s különösen az odasereglő áruló magyar főurak azonban a békekötés után nem hajlandóak megadni fiának az ígért birtokot és címet. Korponayné ekkor az ismét szervezkedni kezdő, Rákóczihoz hű nemesek táborába áll, ott azonban bizalmatlanul fogadják. A véletlenek sokszoros összejátszása folytán a császáriak is megneszelik az asszony pálfordulását; letartóztatják, de Korponayné a halálos ítélettől való megmenekülése árán se szolgáltatja ki az összeesküvők nevét, s így végül hőssé magasztosulva fejezheti be életét.