Az interjú- és dokumentumkötet nem a Gulagot túlélők szenvedéseinek története, nem az átélt megpróbáltatások fölidézése, hanem a deportáltak családtagjainak emlékezetére fókuszál, arra, miként él a hozzátartozók tudatában az 1945-1948 között elítéltek sorsa. Ám miközben a filmtörténész – könyvtárostanár szerzőpáros a családtagok emlékezetét kutatja, aközben gazdagítják, árnyalják a Gulagról való tudásunkat is, hiszen az interjúk során óhatatlanul fölmerültek a megrázó és tanulságos történetek. Viszont fölmerült az elhallgatás problémája is, ugyanis a hazatértek sokáig nem mertek vagy nem akartak beszélni a lágerek világáról, így a szerzőknek számolniuk kellett az emlékezések hiátusaival, szubjektív módosulásaival.