A hazai művészetkedvelő közönség előtt ismeretlen életpálya bontakozik ki a szép kiállítású, reprezentatív album lapjain. A nagyváradi születésű szobrászművész, Wagner Nándor (1922–1997) nagy utat tett meg, hiszen életútja az 1956-os forradalom bukása után: Svédországba, majd tizenhárom év elteltével Japánba vezetett, ahol haláláig dolgozott. A monográfia szerzője, Wehner Tibor művészettörténész kiemeli azokat a rendhagyó körülményeket, amelyeket a közép-kelet-európai történelemből oly jól ismerünk, és Wagner művészi fejlődését derékba törték. A II. világháború, a pályakezdés éveire árnyékot vető háborút követő, alapvetően művészetellenes viszonyok, s a már említett ’56. A magyarországi évtizedek termését a Corpus Hungaricum, a budapesti Gellérthegyen felavatott Filozófiai kert és a szülővárosának ajándékozott József Attila szobor képviseli, melyek csak az ezredfordulón kaphattak közteret. Wagner Nándor művészete valóban kontinenseken átívelő kultúrákat és szemléletmódokat szintetizál. A fülszöveg megvilágítja mit is takar A filozófus szobrász alcím, mi is inspirálta „hiteles korképének megfogalmazására, amelyet zavarba ejtő gondolati mélységgel, gazdagsággal, a végső megismerhetetlenség sokrétűségével és varázsával jelenített meg”. Az angol és magyar nyelvű, fekete-fehér és színes fotókkal, grafikákkal illusztrált kötet a művész rövid életrajzával, művei, kiállításai felsorolásával, válogatott irodalomjegyzékkel, a képek jegyzékével és névmutatóval zárul.