A délvidéki magyar író, újságíró, televíziós szerkesztő 1992 és 2014 között keletkezett rövidke naplójegyzeteinek elsője (Magyar mondatok, 1992) a szerző reggeli ébredését örökíti meg. Föltűnik neki, hogy az ablaka alatti gyermekzsivaly magyar nyelvű; ekkor tudatosul benne, hogy nem otthon, Újvidéken van, hanem "külföldön", Budapesten. És rögtön magába néz: Kosztolányi és Márai mondatait ismeri, de azt nem tudja, hogyan beszél egy magyar hentes vagy vasúti kalauz. A hétköznapi anyanyelv-használat hiányát panaszolja föl a kisebbségi sorsban élő ember fájdalmával - szembesítve ezt a politika által hangoztatott lózungokkal. Spanyolországban - ismét csak Márai Sándor párhuzamos gondolataira hivatkozva - döbben rá, mit jelent a honvágy. Számos följegyzése, gondolatfutama, kis etűdje idézi Kosztolányit, Móriczot, Cs. Szabó Lászlót, de folyton Márai Sándort. Így teremt följegyzéseivel sajátos műfajt a kisebbségi Végel László: a maga tapasztalatait állandóan szembesíti az emigráns Márai Sándor gondolataival, vélekedéseivel. Elmélkedik irodalom és nemzet viszonyáról, idézi Márai Budapest- és Kassa-képét, az otthonosság és az idegenség nem is oly távoli, esetleg éppen egybeeső érzését. A délszláv háború pszichózisának megrajzolása közben is mesterét citálja, az ő nacionalizmusról szóló megállapításait ismétli. Egy író-olvasó találkozón szembesül a "menni vagy maradni" dilemmájával, ahogyan annak idején Márai Sándor is. Arra a konklúzióra jut, hogy mindenkinek joga van ott élni, ahol a maga kibontakozásának legtöbb esélyét látja (Tanácstalanul, 2002). Kisebbségi emberként számot vet az ún. "vegyes házasság" problémájával (Idegenek, 2002), a történelmi példaképek hatásával és hatásuk értelmezési lehetőségeivel (Széchényi, Kossuth és Horthy, 2002). Visszatérő témája a közösséghez tartozás vágya és a hontalanság érzése, foglalkoztatja a nemzetállamok kérdése és a műveltségeszmény mai átalakulása. Végül is a szerző bármiről ír, bármilyen köznapi vagy "emelkedett" témát feszeget, igazodási pontja, etikai mércéje Márai Sándor gondolkodói rendszere. Jegyzeteinek másik sajátossága, hogy sűrűn utal aktuálpolitikai fejleményekre és állásfoglalásokra; nézeteit alapvetően a liberális eszmék határozzák meg. Végel László a Márai-életmű beható ismeretének és hatalmas műveltségének birtokában formál véleményt élet és irodalom ezredfordulón időszerű fejleményeiről, jelenségeiről és összefüggéseiről. A jegyzetek nem időrendben, inkább a sajátos írói logika szerint követik egymást, a keletkezés évének föltüntetésével. A kötet a 20-21. századi emigráns és kisebbségi sors kérdésein töprengő értelmiségi ember vélekedéseinek gyűjteménye, ahol a főszerep a műveltségé, a kultúráé, a humanizmusé és az európaiságé. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"