A kötet - akárcsak Vinkó József előző műve, a Szellem a fazékból - amolyan szellemi szakácskönyvként kínálja "gyomortörténeteit", hiszen nem receptválogatást tartalmaz, hanem irodalmi remekléseket az evéssel, az étvággyal és a kulináris élvezetek nyújtotta örömökkel kapcsolatosan. Egyfelől a "zsigeri", érzéki öröm, az evésben föllelt boldogság érzése tárgyiasul ezekben az írásokban, másfelől azonban minden étek művészi megvilágításba helyezve kerül "terítékre". A plasztikus leírások alapján megérinthető közelségbe kerül a lukulluszi lakomák semmihez sem fogható szín-, íz és látványgazdagsága. Az olvasó gondolatban végigeheti a szerkesztő által fölkínált fogásokat, és élvezheti a "békebeli" étkezések nyugodt hangulatát. Azt az idillt, amikor a vendéglői, vagy a családi asztal köré összegyűltek, és még szertartásnak tekintették a különféle étkek föltálalását és elfogyasztását. Nos hát az olvasó ennek szellemében "ízlelgesse és fogyassza" a kötetbe válogatott remekebbnél remekebb írásokat, hiszen mind-mind az emberi élet egyik örömforrásának, az evésnek az apoteózisát zengik. Az irodalmi és egyben kulináris kalandozás az étkezés bölcseletébe is bevezeti az olvasókat. A korabeli rézkarcokkal és színes illusztrációkkal kiegészített kötetet bibliográfia zárja. Értékes, élvezetes, szórakoztató olvasmány, amely - irodalmi csemegeként a legszélesebb körben ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"