A szimbólumok, a jelképek az emberek közötti érintkezés "kellékei". A szimbólum legfontosabb tulajdonsága, hogy valami helyett áll: egy-egy szimbólumrendszer jellemző egy-egy adott közösségre. Ugyanakkor a szimbólumok tértől és időtől függetlenedtek: más-más időben, s más-más kultúrában egyaránt felbukkantak. Ily módon egy jól szerkesztett jelképszótár a gondolkodás történetéről is fontosat mond az olvasónak. A kötet igazodni próbál a nagy külföldi előzményekhez, ugyanakkor több ponton is eltér a követett mintáktól. Elsősorban a magyar kultúra szövegkörnyezetében előforduló szimbólumokat taglalja, s az illusztrációs anyag is a magyar kulturális örökségre támaszkodik. Abban is különbözik a hazai Jelképtár külföldi társaitól, hogy a rövid, tartalmas szócikkek ellenében a képi ábrázolásra tevődik a hangsúly. A kötet összeállításakor a szerzők (Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György) felhasználták a már létező szimbólumszótárak és lexikonok anyagát: ezt a szócikkek hivatkozásai is mutatják, amelyek a kötet végén közölt bőséges bibliográfiában visszakereshetők és föloldhatók. A kötet mintegy félezer szócikke a nagy kultúrák jelképkészletében igazítja el az olvasót. Alapvető kézikönyv, a társadalomtudományok és művészetek története iránt érdeklődő olvasó fontos segédeszköze. Kézikönyvtári példány mellett célszerű kölcsönzési példányokról is gondoskodni.