Teljes leírás
A nyelvtörténészként, turkológusként indult, majd nyelvelmélettel, nyelvszociológiával foglalkozó Sándor Klára a nyelvtudomány számos izgalmas és nagy jelentőségű kérdésére keres választ monográfiává szervesülő tanulmánykötetében. Alaptézise, hogy a nyelv maga a rend, a rendszer, ez a rendszerszerűség pedig a társas nyelvhasználatban valósul meg. Téziséből következő célja pedig az, hogy kedvet csináljon a társasnyelvészet – vagyis a szociolingvisztika – tudományában való elmélyüléshez, szakirodalmának tanulmányozásához. A tizenöt tanulmány voltaképpen egy egyetemi szemeszter előadási tananyaga, ami alapvetően tartalmazza mindazt, amit ma a társasnyelvészet nemzetközi szakirodalmából ki lehet olvasni, ugyanakkor mégsem összefoglaló kézikönyv, nem enciklopédia, hanem gondolatébresztő, vitákra ösztönző és közérthetőségre törekvő áttekintés. Az első fejezet a ma elterjedt nyelvészeti iskolák (strukturalizmus, generatív grammatika, illetve a társasnyelvészet) szemléletét, módszertanát és alapvető szakirodalmát tárja föl. A második részben definiálja a nyelv fogalmát, illetve bemutatja a nyelv horizontális (nyelvjárások, areális különbségek) és vertikális (nyelvváltozatok, nyelvi sztenderdek) tagolódását. Ismerteti a szociolingvisztika vizsgálódásainak módszertanát; szól a nyelvi illemtanról, a stílusról, a diglossziáról (amikor kétféle nyelvváltozat él egymás mellett, és a beszélők alkalomtól függően használják egyiket vagy másikat – például a görögben). Beszél a kétnyelvűség és a nyelvváltás problémáiról, amelyek elsősorban a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatában mutatkoznak (az utóbbira a burgenlandi magyarokat és a moldvai csángókat hozza példa gyanánt). Bemutatja azokat a keveréknyelveket (pl. kreol, pidzsin), amelyek senkinek nem az anyanyelve, de közvetítő nyelvként szinte mindenki használja egy adott földrajzi térben. Szót ejt a személyes, egyéni nyelvváltozatokról, a beszélő közösségek nyelvi normáiról, a társas kapcsolatokban betöltött szerepéről, a nyelv folyamatos változásáról, nyelv és gondolkodás összefüggéséről, a képes beszédről vagy éppen a napjainkban oly aktuális nyelvpolitika jelenségeiről. Mindezekről Sándor Klára könnyed csevegőként szól, közben napi híreket, újságcikkeket idéz, a tévék adásaira hivatkozik, és így, szinte észrevétlenül avat be a szociolingvisztika kiterjedt alapismereteibe és korszerű szakirodalmába. Műve egyszerre tudományos alapvetés, szakirodalmi szemle, egyetemi jegyzet, kedvcsináló olvasmány, ismeretterjesztő munka. Nyelvészeti részlegekben föltétlenül helye van. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"