A szerző felvázolja azt a struktúrát, amely mindenfajta szorongás hátterét alkotja, kozmikus hasonlattal adva kellő súlyt a jelenségnek, mintegy jelezve kikerülhetetlen voltát. A szorongás négy alaptípusát a Nap keringésével, a Föld forgásával, a centrifugális és centripetális erők hatásával veti egybe. A Föld forgásával az egyszeri individuum-lét, az önállóság, a személyesség igényét fejezi ki, amely magában hordozza a szorongás első alaptípusát, az félelmet. A Nap keringésével hozza kapcsolatba a második posztulátumot, azt, bizalommal megnyissuk a világ, az élet és az embertársaink számára hordozza a magánytól való félelmet, a az önmagává válástól tartósságot kifejező centripetális erő a szorongás harmadik alaptípusát, a változástól, a múlandóságtól való félelmet jelenti. Végül ennek ellenkezője, a centrifugális erő a változásra való állandó készenlétet fejezi ki, amely a szabadság hiányának érzését hordozza, mint a szorongás negyedik alaptípusát. A kozmikus hasonlathoz visszanyúlva azt mondja Riemann, hogy egyetlen lehetőség a kozmikus egyensúlynak megfelelő lelki egyensúly megteremtése. A szerző arra törekedett, hogy bemutassa a négy alaptípus egyensúlyának megbomlásából fakadó anomáliák fokozatait. A skizoid személyiségek az első, a depressziósok a második, a kényszeres személyiségek a harmadik, a hisztérikus karakterek pedig a negyedik típust jelenítik meg. A négy fejezet azonos szerkezetben mutatja be a szorongás fokozatait a szerelem és az agresszió megnyilvánulásaiban, felvázolja a szorongás kialakulásának élettörténeti hátterét, példákat sorol, végül további összefüggést világít meg Kiegészítő gondolatok címmel.