A dalszövegíró több mint hat évtizede írja népszerű táncdalait, sanzon- és slágerszövegeit; műveit olyan ismert énekesek és színészek adták elő, mint Cserháti Zsuzsa, Váradi Hédi, Sztankay István, Sztevanovity Zorán, Mátrai Zsuzsa vagy Korda György. Dalai népszerűségének, sikerének valószínűleg két forrása van: az egyik, hogy a szövegek annyira zenei hatásúak, hogy szinte fölkínálják magukat a megzenésítésre; a másik, hogy az emberi élet minden vonatkozását, mozzanatát megjelenítik, éspedig a szerző által megszemélyesített mondandóként. Bradányi Iván úgy tudja az élet egész spektrumát dalszövegeibe szőni, hogy azt a maga gondolataként, életérzéseként ábrázolja; vagyis úgy mutatja föl magát a verseiben, dalaiban, hogy aközben az egész emberi életről, az élet teljességéről vall. Nem csupán a boldogság felhőtlen érzését szövi dalba (A boldogság egy földöntúli érzés), hanem az élet kevésbé dalba illő motívumait, például a múlékony föllángolást (A fellángolás feledésbe fulladt), azt a fölismerést, hogy minden új nap új erőfeszítést kíván (A holnap csak egy lépésnyire van), hogy az igazán nagy gondolatok évszázadokra szólnak (A lusta folyók lassan hömpölyögnek), és hogy a romantika nem más, mint légvár, üres ábránd (A romantika légvárakban lakik). Bármiről szól, minden dala négy strófából áll, minden strófa négysoros, éspedig kereszt- vagy páros rímű: „Hazajöttem, meglehet, hogy végleg. / Ismerősen csillognak a fények. / Az embereket nem ismerem már, / De a nyár, az ugyanaz a nyár” (Annyi minden emlékeztet rád). Számos dalában szokatlan „ellentmondás” van tartalom és forma között, legtöbbször a súlyos gondolatokat is könnyed kézzel verseli meg, a drámát is finoman szóló dalformába önti: „Apró gondok, időt rabló percek, / Gúzsba kötnek annyi év után. / A jobb kezem egy kicsit jobban reszket / Ma reggel, mint tegnap délután” (Apró gondok, időt rabló percek); „A gondolatok összevissza futnak. / A szomorúság lemondani tud csak. / Amit kapott, elvesztette rég, / S utánpótlást nem adott az ég” (Bánatot megfelező könnyek). Bradányi Iván minden versének címe az első sor szövege, amely egyben jelzi a témát, a fő motívumot; ezután következik a lendületes, magával ragadó, zenei hatású textus, a könnyű kézzel megalkotott, szinte elegánsan suhanó dalszöveg. Így aztán a szomorkásabb hangulatú, elgondolkodtató tartalmú darabok is föloldódnak a forma keltette derűs hangulatban; a keserűbb témák is „könnyen fogyasztható” alakot öltenek: „A gondok sorát elűzték a fények, / A bánatom is messzire esett. / Hagytam azt, hogy így hozza az élet, / S a holnapom is kikerekedett” (Hagytam azt, hogy így hozza az élet). Bradányi Iván minden darabja könnyen énekelhető, magától dúdolható, ráadásul minden gondra, nehezebb gondolatra föloldást kínálnak a szövegek. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"