„– Sanyi, igaz, hogy lesérültél cipőfűzés közben?” – kérdezi a humoráról ismert sportriporter, s Torghelle Sándor, az MTK labdarúgója félig komolyan válaszol, mondván „az csak legenda”. Hasonló sztorik, érdekességek olvashatók a negyvenkétszeres válogatott támadónak Somogyi Zsolttal, a Nemzeti Sport újságírójával közösen jegyzett könyvében. A termete végett a „levegő urának” titulált focista így nyilatkozik könyve céljáról: „még csak 32 vagyok, de rengeteg minden van mögöttem: a Facebook-generációnak pusztán egy troll vagyok, akin nevetnek, ugyanakkor én büszkén tekintek a karrieremre. Nehezen tettem túl magam apám elvesztésén, de boldog lehetek, hogy megélte, amikor az egész stadion a nevemet skandálja a válogatott meccsén. Sokaknak nem a németeknek, az argentinoknak vagy a braziloknak lőtt góljaim ugranak be, hanem az, hogy ügyetlenkedem, vagy hogy kiállít a bíró… Jól élek a futballból, de tudom, hol a helyem, sosem felejtem el, hogy egy hétköznapi lőrinci fiú… vagyok”. Kiegészítésül az Előszó helyett című bevezetőben helyet kapott véleményekből a kiváló kapusét, Király Gáborét idézzük: „aki a pályáról ismeri, teljesen más képet kap róla, holott a magánéletben ő egy nyugodt, jószívű, visszafogott fickó. Sanyi pályafutása bizonyítja, hogy akaraterővel, elszántsággal, kitartással nagyon messzire eljuthat az ember, és a fesorolt tulajdonságokkal lehet pótolni az esetleges hiányosságokat”. Akik a magyar labdarúgás akut válságát azonosítják a Torghelléhez hasonló kaliberű játékosokkal, azoknak is érdekes lehet a több színes fotóblokkal illusztrált kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"